Erdőkert: Cserjék és évelők

Itt lesz fontos az az alapelv, amit az alapozó részben mondtunk: az erdőkert nem erdő, hanem egy annál nyíltabb, naposabb, kevésbé fás terület. Pont azért, hogy másnak is jusson élettér. A tervezés során a fák okos elhelyezésével dől el a többi növény sorsa. Ott alakítasz ki naposabb és árnyékosabb élőhelyeket, szélvédett zugokat, amikbe utána kereshetsz odaillő növényeket. Egy erdőkert mindig változatosabb élettér, mint egy hagyományos kert. Ezt a növényeid változatosságával is követheted: sokkal több féle növényt termelhetsz, sokkal természetesebb körülmények között egy átlagos kerthez képest. Keresd a ritkább növényeket is, próbálj ki minél több fajt, mert így találhatod meg azokat, amik nálad jól érzik magukat, és számodra is érdekesek.

Az erdőkert egy működő életközösség. Ez jó, mert gondozza saját magát, neked csak irányítani kell a fejlődését. Másik oldalról viszont korlátoz is: a szokásos zöldségfélék nagy része egynyári pionír faj, amik egy beállt életközösségben, más növények között nem érzik jól magukat. Próbálkozhatsz velük az erdőkertben, de nem biztos, hogy sikeresek lesznek. Egyszerűen nem illenek oda. Nekik építs külön ágyásokat, és az erdőkertbe olyan növényeket ültess, amik oda valók. Léteznek olyan egynyáriak, amik az elszórt magokból minden évben újrahajtanak, szinte évelőként viselkednek. Ezeket elég egyszer betelepíteni, és ha jól érzik magukat akkor elterjednek. Akár meglepően közönséges növények is lehetnek ezek, mint a paradicsom 8főleg az apró koktélparadicsom jellegűek), a mángold, a spenót, a saláta. Ezeknek lehet helye az erdőkertben is, általában jobban viselik a konkurenciát.
És most nézzünk néhány olyan növényt, amiket jó szívvel ajánlani tudunk!!

Cserjék:

Ribizli, köszméte, és rokonaik (Ribes fajok): Az erdőkert cserjéinek mintapéldái: kicsik, beférnek a fák alá, és árnyékban is teremnek. Problémájuk a gombabetegségek, ezért mindenképpen ellenállóbb, rezisztens fajtákat keress.

Málna, szeder, és rokonaik (Rubus fajok): Szintén jó fajok, árnyékban is teremnek, de nem olyan jólnevelt cserje alakúak. A terjedésükkel, kusza bozót alakjukkal nehéz őket más növények közé beépíteni. Hajlamosak eluralkodni a kerten. Kordában kell őket tartani, ami munkát ad. Viszonylag vízigényesek, száraz országrészbe nem ajánlom őket. Közös jellemzőjük, hogy a hajtásaik két évig élnek: első évben megnőnek, második évben teremnek, aztán a földfelszínig elszáradnak, és új nő helyettük. A málnák között vannak fajták, amik az első éves vesszőn már teremnek (pl. Polka), ezeket ősszel tövig le lehet vágni. Ez a technika megállítja a száron áttelelő betegségeket, vegyszermentes kertekben jól jön.

Fanyarka, mézalmácska (Amelanchier fajok): Az áfonya helyettesítője nálunk, mert az ország legnagyobb részén az áfonya nem él meg. A fanyarkák viszont igen, sőt nagyon jól érzik magukat. Sok fajuk között akad alig méteres cserje (A.spicata) és fa is (A.lamarckii), meg közte mindenféle méret. Naposabb helyre érdemes ültetni. Az alma közeli rokona, betegségei is hasonlók: tűzelhalás, lisztharmat támadhatja meg. Ha lehet almától, körtétől távolabb ültesd.

Fekete berkenye és rokonai (Aronia fajok): Szupergyümölcsnek tartott egészséges termésük miatt nagy divatjuk van. Erdőkertben is jól működnek, viszonylag kicsit, és viszonylag árnyéktűrők. A gyümölcsük viszont nyersen nem finom, csak feldolgozva élvezhető.

Ezüstfák (Elaeagnus fajok): Az invazívan terjedő keskenylevelű ezüstfát nem ajánljuk, de az összes többi faj igazi érték egy erdőkertben: kisebb termetűek, nitrogénkötők, és a gyümölcsük is finom. A lombhullató fajok közül az E.multiflora és az E.umbellata az elterjedt, az örökzöldek közül az E.pungens és az E. x ebbingei. A lombhullatók tavasszal virágoznak és nyár végén érnek a gyümölcsök, az örökzöldek viszont trükösek: ősszel virágoznak (az egyik utolsó méhlegelőt adják), és tavasszal érnek.

Mézbogyó (Lonicera caerulea): A hideg északi tájak szülötte, brutálisan jó télálló. Cserébe a forró száraz nyarakat nem igazán viseli el. Fagyzugos helyek, hűvös völgyek növénye. Mindenképpen árnyékosabb helyre kerüljön. Nagyon korai, az egyik első gyümölcs tavasszal.

Fuksziák (Fuchsia fajok): Ismert dísznövények, de kevesen tudják, hogy télálló formáik is vannak, és némelyik gyümölcsöt is terem. Az egyik legjobb ebből a szempontból a 'Riccartonit' fajta. Nem bőtermő, de áfonya méretű és ahhoz hasonló ízű, de hosszúkás bogyói hosszú ideig, egészen a fagyokig érnek. Védett helyre kerüljön, mert fagyérzékeny. A mi klímánkon általában minden télen tövig visszafagy, de utána gyorsan újrahajt és virágzik.

Japánbirs (Cydonia fajok): Birs illatú termései nagyon savanyúak, de turmixolva citromlé helyett tökéletesek. Árnyékban is terem.

Goji bogyó (Lycium barbarum és L.chinense): Szupergyümölcsként tisztelt növény, ami nagyon szívós, bárhol megél, néha már túlzottan agresszív. A termése viszont általában csalódás: nem igazán finom (bár van, aki azt állítja, hogy neki van finom fajtája), és sokszor előforul, hogy nem terem.

Rózsák (Rosa fajok): A csipkebogyót mindenki ismeri, tea formájában vagy lekvárként nagyon finom. Bármelyik rózsa faj ehető, de vannak különösen ajánlottak. A jajrózsa (Rosa spinosissima) például fekete csipkebogyókat nevel, amik különösen gazdagok antioxidánsokban. A japán rózsa (Rosa rugosa) csipkebogyói hatalmasak. Vannak nemesített fajták is, például a 'PiRo 3'. A tüskéi ijesztőek lehetnek, de a nemesítettek, és némelyik vad faj is alig tüskés.

Bodza (Sambucus nigra és S.racemosa): Ismert gyógynövény, a virágából készült szörp nagyon finom. A termése is egészséges, de nyersen nem igazán jóízű. A S.nigra bogyója fekete, a S.racemosa viszont pirosat terem. Mindkettő ugyanolyan hasznos.

Hársfák (Tilia platyphyllos és T.cordata): A zsenge levele szuper salátát ad. Ha ezért ülteted, akkor rendszeresen vissza kell vágni, hogy elérhető magasságú maradjon, és hogy az újrahajtó ágakon friss zsenge leveleket hozzon.

Bükk (Fagus sylvatica): Ennek is ehető a levele, mint a hársfának. Az ott leírtak szerint kell nevelni, rendszeresen visszavágva. Inkább a hegyvidéki, hűvösebb, nedvesebb területek növénye.

Salátafa, kínai cédrus (Toona sinensis): A levelei enyhe fokhagyma aromájúak, nagyon jól használhatók salátában vagy ételízesítőként. Semmi köze a cédrusokhoz, leginkább a bálványfára hasonlít. Ahhoz hasonlóan gyökérsarjakkal terjed. Ezt is érdemes rendszeresen levágni, hogy kezelhető méretű maradjon.

Jezsámen (Philadelphus fajok): Illatos virágaikért ültetik általában, de kevesen tudják, hogy minden részük sok szaponint tartalmaz, mosószerként használhatók.

Évelők:

Évelő káposzta (Brassica oleracea): A káposzták általában kétévesek, de a leveles kel fajták között vannak olyanok, amik virágzás után nem pusztulnak el. Nagy termetűek, nagy hozamot adnak, hideg időben érzik igazán jól magukat. Nyugodtan kerülhetnek árnyékosabb helyre is.

Éveló rukola (Diplotaxis tenuifolia): A rukolához hasonló, de évelő faj. Nálunk is őshonos, valódi neve útszéli kányazsázsa, de az évelő rukola sokkal eladhatóbb. Szívós, szárazságtűrő, gyorsan növő zöldségféle. Melegebb időben szedhető, ebben is eltér a valódi rukolától.

Sóska (Rumex acetosa): Nem csak ez, hanem a többi lórom és lósóska faj is ehető. Erős karógyökerű, jó talajtakaró, nagy levélhozamú fajok. Kár, hogy mikorrhizás gombákkal nem tudnak kapcsolatot kialakítani, ezért talajjavításhoz találunk náluk alkalmasabbat is.

Hagymafélék (Allium fajok): A medvehagyma tipikus erdei növény, teljes árnyékban érzi igazán jól magát. A metélőhagyma és a metélő fokhagyma ehető, és emellett nagyon jó méhlegelő is. A salottahagyma úgy működik, mint a krumpli: teljes méretű hagymát ültetsz el, és őszre 3-5 db ugyanolyan méretűt találsz a helyén. Az elefánt fokhagyma, ahogy a nevéből kitalálhatod, egy gigantikus méretű fokhagymára hasonlít. Évekig a helyén hagyható, megbízhatóan áttelel. A jancsihagyma, fias hagyma a virágzatában hoz fiókhagymákat, amiket el lehet ültetni, de magától is elszóródik és kigyökerezik. Az angolok nevezik sétáló hagymának is, mert a virágszár eldőlése után a végén levő hagymák legyökereznek, új virágszárat nevelnek, ami újra eldől, és így halad végig a kerten.

Rebarbara (Rheum rhabarbarum): Tipikus erdőkerti növény, nagyon jól érzi magát a félárnyékban. A nagy levéllemezei nem ehetők, viszont mulcsként tökéletesen alkalmasak.

Fűszernövények: Zsályák, menták, kakukkfüvek, rozmaring, levendula, citromfű, majoránna és társaik mind ideális erdőkerti növények. Ehetők, rovarcsalogatók, illatukkal megzavarják a kártevő rovarok tájékozódását. Napos helyre érdemes ültetni.

Édeskömény, lestyán, angelika: Nagy termetű ernyős virágú növények. Amellett hogy ehetők még a ragadozó rovarokat is a kertünkbe csalogatja a virágzásuk.

Podagrafű (Aegopodium podagraria): Árnyas erdőkben növő ernyősvirágú növény, tavasszal a zsenge levelei ehetők. A virága ragadozó rovarokat vonz. Erőteljes növény, ha jól érzi magát agresszív terjedésbe kezdhet.

Szamóca (Fragraria fajok): A vad szamócák kiváló és tartós talajtakarók, emellett ugyanolyan finom a gyümölcsük, mint a nemesített fajtáknak. Általában nedves és árnyékos helyet igénylő erdei növények, de a csattogó szamóca (Fragraria viridis) szárazabb helyen, napon is jól érzi magát.

Mályvák (Malva fajok): A legtöbb mályva virága és a zsenge termése is ehető. Nálunk különösen a papsajtmályva és az erdei mályva ismert, ezeknek a zsenge levele is ehető.

Orvosi ziliz (Althaea officinalis): Nagy termetű, főleg nedvesebb helyeken növő mályvaféle. A virága és a zsenge levele is ehető, gyógynövény. A gyökeréből készült régen a pillecukor.

Spárga (Asparagus officinalis): Kora tavaszi szüretelése miatt értékes, de erdőkertbe macerás beilleszteni. Laza lombja miatt nem árnyékolja be maga alatt a talajt, kell alá más növényzet, de azt nem igazán szereti. Kísérletezni ennek ellenére érdemes vele.

Szümcső (Bunias orientalis): Alig ismert, a káposztákhoz hasonlóan ehető növény. A zsenge leveleit és a virágát is használhatos, kissé csípős, mustáros aromája van. Léteznek nemesített fajtái is.

Parajlibatop (Chenopodium bonus-henricus): Évelő libatop faj, a spenóthoz hasonlóan a zsenge levelei ehetők.

Kerek repkény (Glechoma hederacea): Alacsonyan kúszó talajtakaró, arasznyi magasságú virágszárakkal. Árnyékos, vagy nedvesebb helyek talajtakarója, ehető levelekkel. A virága nagyon jó méhlegelő.

Tengerparti tátorján (Crambe maritimus): Évelő káposztaféle. A zsenge levelei és a húsos gyökerei is ehetők.

Sásliliom (Hemerocallis fajok): Erőteljes, terjedő, jó talajtakaró növények. Minden része ehető, a bimbó és a virág akár szárítva is tartósítható. A húsos gyökere is kiváló. Talajtakaróként, más terjedő növények elleni védőfalként is alkalmas. Jó árnyéktűrő, de akkor kevesebbet virágzik.

Csicsóka (Helianthus tuberosus): A gumói finom és egészséges csemegét adnak, de más haszna is van. Erőteljes, szívós, igénytelen növény, bárhol megél. Késő őszi virágai nagyon jó méhlegelők. A nemesített fajtákat érdemes ültetni (pl. zöldségesnél vásárolt gumóról), mert a vad faj korábban virágzik, képes magot érlelni és invazív fajként terjed. A nemes fajták a mi klímánkon nem hoznak magot.

Sarkantyúka (Tropaeolum majus): Talajtakaró, heverő szárú növény. A levelei, a virága, a zsenge termése is ehető, csípős mustáros ízű. A magja borsot helyettesítő fűszer. Talajtakaróként is hasznát veszed.

Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium): Rövid életű egynyári növény, de a magját elszórva minden évben újranő. Tipikus erdei aljnövényzet: ősszel kel ki, kora tavasszal már szedhető, nyár elejére, mire a fák kilombosodnak, már elvirágzik és el is pusztul. Finom, ánizsos illatú és ízű.

Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata): Kétéves erdei növény, a káposztához hasonlóan az első éves zsenge leveleit kell szedni. Ez is magról újul, magától elszaporodik.

Borbálafű (Barbarea vulgaris): Ez is kétéves, vagy rövid életű évelő. Nagyon jó, zsenge saláta alapanyag. Árnyékosabb, nedvesebb helyeken érzi jól magát. Létezik étkezési célból nemesített, évelő fajtája is.

Ajánlott irodalom:

Martin Crawford: Creating a Forest Garden

Dave Jacke & Eric Toensmeier: Edible Forest Gardens

ÖMKI Magtermesztők Kézikönyve