Általában nedvesebb erdők szélén, bozótosokban, nádasokban találjuk ezt a szép cserjét, de néha száraz termőhelyen is feltűnik. Őszi vörös lombszíne már messziről elárulja.
Vetése:
Ősszel, amint megérett, vethető. A gyümölcshúst alaposan le kell tisztítani a magról, mert csírázásgátló hatású. A magot 24 órára áztasd be, utána a szabadban vethető, tavasszal kel ki. Hűtőszerényben is tárolható kicsivel fagypont felett 3-4 hónapig, utána cserépbe vesd el. A magok nehezen kelnek, egy részük csak a következő tavasszal indul meg. A maghéj megsértése, megrepesztése, csiszolása segíti a vízfelvételt és ezzel a kelést, de az embriót könnyű megsérteni, néha inkább rontunk a helyzeten a próbálkozással.
Alkalmazása:
A termése ehető, de nem jó ízű és enyhén hánytató hatású. A magjából sajtolt olaj viszont ehető, régen világításra és szappanfőzésre is használták. Gyógynövényként kisebb a jelentősége, de használatban volt. A termése hánytató, a kérge lázcsillapító hatású. Fája kemény és nehéz, szerszámkészítésre kiváló. A vékony ágai hajlákonyak vesszőfonásra használhatók. Ilyen célból tartva érdemes évente visszavágni, mert így sok hosszú egyenes vesszőt nevel. Díszcserjeként ültethető. Tavasszal a virágai, ősszel a termése és a bordó lombszíne nagyon látványos. A nedvesebb termőhelyet szereti, de szárazabb vidéken is megél. Sovány homokra azonban nem való. Ettől eltekintve igénytelen, könnyen tartható, betegségek sem károsítják. Félárnyékban és napon is jól érzi magát. Gyökérsarjaival lassan terjed, nagy foltokat képes benőni. A virágát nagyon szeretik a beporzó rovarok, a termését a madarak. Már csak ezért is érdemes ültetni belőle.
