A közönséges mogyoró Ázsiából származó fatermetű rokona. A fiatal hajtások jellegzetes halvány színéről könnyen felismerhető. Nálunk nem őshonos, díszfaként ültetik parkokban, utcákon. Nagyra nő, akár 20 méter magasságot is elér. A magja kicsit más ízű, apróbb, de ugyanúgy használható, mint a közönséges mogyoró.
Vetése:
Két nap áztatás után 2 hét meleg rétegzés ajánlott, majd vetés ősszel, vagy 3 hónap hideg rétegzés után tavasszal. A kelés elhúzódó, néhány hónapot is igénybe vehet. A vetést érdemes a rágcsálók ellen védeni.
Alkalmazása:
Díszfaként gyakori, de a magjáért is érdemes ültetni. Apróbb és nehezebben törhető, mint a közönséges mogyoró, de hatalmas mennyiségben terem. A magburokkal együtt szokott leesni, nagy csomókban, amiből száradás után taposással vagy bottal veréssel lehet a legegyszerűbben kiszedni a magot. Fája szép rajzolatú, ellenálló, közepesen kemény, bútorgyártáshoz használják. A magjából ehető olajat lehet sajtolni. A közönséges mogyoróhoz hasonlóan bármilyen talajon megél, ráadásul szárazságtűrő is. Nagy fává nő, a töve nem sarjad. Árnyékosabb helyen, északi fekvésben is jól érzi magát. A török mogyoró kiválóan használható a mókusok, harkályok, mindenféle kisemlősök számára mag termesztéshez. Nem őshonos, ennek ellenére érdemes ültetni belőle néhányat ha van hozzá elegendő hely.
