Termesztett növény, vadon nem ismerjük. Valószínűleg a mediterrán vidékekről és Ázsiából származik. Pillangós virágú, nitrogénkötő, kúszó szárú növény, leginkább a borsóra hasonlít.
Vetése:
Korán, március elején amint rá lehet menni a földre. Sortávolság 12-30 cm, tőtávolság 5-10 cm, 3-5 cm mélyre (160-220 kg vetőmag hektáronként). Magnak termesztve inkább a 30 cm sortávolság ajánlott, zöldtrágyának 12 cm. Kis mennyiség vetésekor érdemes a magot 24 órára vízbe áztatni, ez meggyorsítja a csírázást.
Betakarítás:
Júliusban szokták géppel aratni, de a folyamatos virágzás és termésérés miatt kiskertben célszerűbb többször, kézzel, válogatva szedni, mint a borsót.
Alkalmazása:
Felhasználása a babbal vagy a borsóval azonos, zöld hüvelye és magja is ehető. Állati takarmányként a magja és a szénája is hasznosítható. Zöldtrágyaként akár másodvetésként is kiváló, a gyökérgümők miatt a talajban is nagy mennyiségű szerves anyagot képez. Hosszan tartó virágzása alatt értékes méhlegelő. Kiterjedt gyökérzetével megköti a laza talajt, csökkenti az eróziót. Termesztése a borsóhoz hasonló, de jobban igényli a meleget. Szívós, igénytelen növény, gyenge talajokon pl. sziken is bő termést ad. Szárazságtűrő, de a keléshez és a fiatal magoncoknak sok nedvességre van szüksége. Ezért kell korán vetni, és ha lehet beáztatni a magot. Később már inkább a száraz meleget szereti. A tavaszi fagyokat jól birja. A talajban megkötött foszfátot fel tudja szabadítani, más növények számára hozzáférhetővé teszi.
