Szecsuáni bors (Zanthoxylum piperitum) vetőmag

Érdekes, szép formájú kis fa vagy ritkás ágú cserje. Akáchoz hasonlóan tüskés, a levele is hasonló, de mégsem rokonok, a rutafélékhez tartozik. Nálunk még kevésbé elterjedt, pedig érdemes lenne ültetni ezt az aromás illatú fűszernövényt. És itt az aromás illatot nem is csak a termésére kell érteni, mert érintésre az egész növény erős illatfelhőt bocsát ki. A leírások szerint gyökérsarjakkal terjed, nálunk ezt még nem tapasztaltuk. Gyorsan nő, a magoncok 4 éves korukra már embermagasságú kis fácskává fejlődnek és termőre fordulnak. Szintén a leírások alapján kétlaki növény, külön termős és porzós fákkal, de nálunk az összes fa terem, az is, ami magányos, kilométerekre nincs mellette porzótárs. A növényünk neve kérdéses. Mi így kaptuk, szecsuáni bors néven, Zanthoxylum piperitum tudományos névvel. Azonban ez a két név nem illik össze. Ennek a fajnak a magyar neve japánbors lenne, és amit igazából szecsuáni borsnak hívnak az a Zanthoxylum simulans. Növekszik a kertünkben mindkettő, és még egy harmadik faj is (Zanthoxylum bungeanum), de még csak ez az egy termett. Ezek a fajok mind Kelet-Ázsiában elterjedtek és nagyon hasonlóak, nehéz egymástól megkülönböztetni őket. Az sem biztos, hogy a különböző nevek alatt valóban különböző növények kaphatók. Sok értelme nincs az elnevezéseken lovagolni, mert ezek a nálunk beszerezhető fajok gyakorlatilag ugyanolyanok, a felhasználásukat és a gondozásukat tekintve sincs közöttük semmi különbség. Nálunk nem őshonos, de nem is üldözendő faj. Az invazív növények között a fehér listán szerepel, ami azt jelenti, hogy nem szokott agresszíven terjedni, nem okoz problémákat a természetes élővilágban.

Vetése:

Nehezen csírázik. Ősszel vesd el, vagy egy napos áztatás és 3 hónap hideg rétegzés után tavasszal. Késő tavasszal kel ki, de előfordul, hogy a magok egy része még egy évet kivár.

Alkalmazása:

Dísznövényként nem ültetik, pedig megérdemelné. Erősen tüskés, az akáctól eltérően a törzse és a vastagabb ágai is, ami érdekes látványt nyújt. Azonban pontosan ezért nem érdemes olyan helyre ültetni, ahol nagy a forgalom, könnyű beleakadni. Elsődleges haszna fűszerként van. A piros maghéja szárítva megbarnul, kinyílik, és a fekete magok kihullanak belőle. A maghéj a fűszer, a magok ízetlenek, bár ehetők. A maghéj csípős, de a hagyományos fekete borstól nagyon eltérő aromájú. Érdemes száraz serpenyőben megpirítani, úgy intenzívebb az aromája. A kínai ötfűszer keverék egyik összetevője. A levele is ehető, a fiatal levelek frissen salátába keverhetők. Az idősebb levelek már inkább csak fűszernek valók. Gyógynövényként a termése fertőtlenítő, féregtelenítő, antibakteriális hatású. A gyökerében található gyanta erős élénkítőszer. Fája erős, kemény, Japánban mozsártörőket készítenek belőle a fűszerek őrléséhez. A kertben nem kényes, bármilyen talajon megél, tökéletesen télálló. A megerősödött tövek jó szárazságtűrők. Gyorsan fejlődik, hamar termőre fordul. Laza lombja miatt árnyékoló faként használható akár a zöldséges ágyások között is. Így nem foglal külön helyet, és a veteményest és védi az árnyékoló és szélvédő hatásával. A szakirodalom szerint gyökérsarjakat képezhet. Ezt nálunk még nem tapasztaltuk, még a gyökerek bolygatása után sem, de fel kell készülni rá, hogy előfordulhat. Erdőkertekbe is nagyon jó beilleszthető alsó koronaszintként vagy cserjeszintként. Természetes életközösségekben idegenhonos fajként nem sok szerepe van, bár virágát a megporzó rovarok szeretik.