Leírás

Nedves réteken, cserjésekben, ligeterdőkben találkozhatunk ezzel a nagy termetű évelő növénnyel. Dús tőlevélrózsájából nyáron magas virágszárat nevel, rengeteg apró fehér illatos virággal.

Vetése:

Ősszel hidegágyba, vagy tavasszal végleges helyére. 10-13  °C talajhőmérséklet szükséges a keléshez. Az első évben kényes, célszerű cserépben nevelni és csak a megerősödött töveket kiültetni.

Alkalmazása:

Régi gyógynövény. Rendszerint gyulladáscsökkentőként és megfázásra használják. A virágzat szalicilsavat tartalmaz, ami az aszpirin hatóanyaga.
Az egész növény illatos, a virága és a levelei eltérő illatúak. Szárítva szobai illatosítóként szokták használni mindkettőt. Illatát szárítva is sokáig megtartja.
A kertekben dísznövényként is ültetik, időnként évelő kertészetekben beszerezhető. Vágott virágként, sőt szárazvirágként is használható. Természetes hatású ágyásokban jól mutat.
Legjobb félárnyékban tartani. Napon csak akkor próbálkozzunk vele, ha nyáron elegendő nedvességet kap. Mocsaras, vízállásos helyen is megél. Kerti tó szélébe ültethető. A töve mérsékelten terjed, inkább csak bokrosodik, nem nyomja el a szomszédos növényeket.
Nagyon jó rovarcsalogató, a rengeteg apró virágát szeretik a beporzók.

Érdekességek:

A réti legyezőfű a druidák legszentebb virágának egyike volt. Már ők is használták gyógynövényként.