Gyomnövényként ismert ez az apró de látványos árvacsalán. Sokféle haszna miatt érdemes vigyázni rá, akár vetni is. Alacsony egynyári növény, a hideg évszakban érzi jól magát. Késő ősszel kikel, zölden telel át, és a tél végi, tavaszi első melegebb napokon már virágzik. Sokszor találkozhatsz vele erdők aljnövényzetében is. Mire a fák lombja elzárná a fényt ez a növény már virágzott és magot érlelt. Nagyon jól ki tudja használni a lombmentes téli, kora tavaszi időszakot. Nyíltabb, naposabb területen, szántóföldeken inkább egy másik faj, a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule) elterjedt.
Vetése:
Ősszel vesd el, hűvösben kel és zölden telel át. A kora tavaszi vetés is sikeres lehet. Étkezési célra melegebb időben is vethető félárnyékba, öntözve.
Alkalmazása:
Az egész növény ehető, értékes téli, kora tavaszi zöldségféle. Nyersen salátákban, vagy főzve, párolva is tökéletes. Gyógynövényként főleg sebkezelésre alkalmas összehúzó, vérzéscsillapító hatása miatt. A leveleket összezúzva borogatásként használd. A kertben gondozást alig igényel, a hűvösebb félévben bőven megtalálja a számára szükséges nedvességet. Fák alá is tökéletes, mert mire a lomb leárnyékolná ez a növény már elvirágzik. Az év melegebb időszakában is megpróbálhatod nevelni, de ilyenkor árnyékosabb és nedvesebb helyre kerüljön. Takarónövényként ideális, alacsony termetével nem zavarja a haszonnövényeket. Erdők aljában más hasonló életmódú növénnyel, például tyúkhúrral, borostyánlevelű veronikával, gyermekláncfűvel együtt nagyon jó vegyes takarót alkot. Tavasszal gyorsan átadja a helyét a többi növénynek, ami például zamatos turbolya, vérehulló fecskefű, erdei turbolya, fekete peszterce lehet. Tél végi, kora tavaszi virágzása vonzza a beporzó rovarokat, nagyon fontos nektárforrás ebben az alapvetően virágban szegény időszakban. Főleg a különböző méh és poszméh fajok látogatják.
