Leírás

Mészkőhegységek erdeiben és bozótosaiban fordul elő ez a szép cserje. Ráncos, bőrnemű levelei sok más bangita fajra hasonlítanak. Tavaszi virágzása és piros, majd feketére érő őszi bogyótermése miatt érdemes a kertekben is ültetni.

Vetése:

Nehezen kel. 24 óra áztatás után 2 hónap meleg rétegzés szobahőmérsékleten nedves tőzegben. Ezután ősszel a szabadba vethető, vagy hűtőszekrényben 3 hónap hideg rétegzés 0-5 fokon és vetés tavasszal szabadban vagy cserépben. A kelés elhúzódó, a magok egy része csak a következő évben kel ki.

Alkalmazása:

Az ostorménbangita termése ehető, de nem kifejezetten jó ízű. Régen is csak ínségeledelként használták. Sokkal nagyobb haszna van a madarak számára. Tavasszal a virágai, ősszel a bogyói vonzzák az állatvilágot.
Vesszőit kosárfonásra használták. Vékony de erős ágaiból kisebb használati tárgyakat faragtak: pipaszárat, ostornyelet (innen kapta a nevét), nyílvesszőt.
Dísznövényként is megállja a helyét. Virága és bogyói magukért beszélnek, de maga a növény is érdekes a ráncos leveleivel. Őszi lombszíne vöröses.
Szereti a jó minőségű humuszos erdei talajt, de köves, vagy akár homokos talajon is megél, a gyenge futóhomok kivételével mindent elvisel. Nem szereti a pangó vizes élőhelyet. Meleg mikroklímába érdemes ültetni. A bangiták között szárazságtűrőnek számít, de a kifejezetten aszályos időszakokat rosszul viseli. Ilyen területeken érdemes félárnyékban nevelni és öntözni.