Gyakori pillangós virágú növény. Gyepekben, erdőszéleken, gyomos, bolygatott területeken találhatod meg. A fehér somkórótól különbözik sárga virágával, kisebb termetével (30-100 cm), és valamivel korábbi virágzásával.
Vetése:
Márciusban, vagy augusztusban. Vetés előtt érdemes 24 órára vízbe áztatni.
Alkalmazása:
Gyógynövény, vérhígító, alvadásgátló hatású, visszér és trombózis ellen használták. Enyhe nyugtató hatása is van. Manapság már nem használják, mivel kumarin tartalma szárítva könnyen mérgezést okozhat. Ehető növény, de csak frissen, mert szárítva mérgező. Fiatal hajtásai a spárgához hasonlóak. A fiatal levelei salátaként használhatól. A termései a babhoz hasonlóan, zölden és érett magként is ehetők. A virága ételízesítő. Dús gyökérzete és nagy lombtömege nagyon sok szerves anyagot juttat a talajba. Erős karógyökere 2 méteres mélységbe is lehatol, a tömörödött talajokat lazítja, a talajban levő mészkő réteget is képes áttörni, ha nem túl vastag. Gyenge homokon is jól fejlődik. Meszes talajt igényel. Keléskor és fiatalon meghálálja a nedvességet, de később szárazságtűrő. Hosszú ideig tartó és tömeges virágzása a beporzó rovarok számára hasznos. Nagyon jó mézelő növény, méhészek is ültethetik.
Érdekességek:
A szárított növényben a kumarol dikumarollá alakul, ami erős véralvadásgátló anyag, könnyen mérgezést okoz. Viszont pontosan ezért patkánymérget készítenek belőle.
