Leírás

Nedves réteken, ártereken él ez a nagyra növő pillangós évelő. Méretével, és nyár végi virágfürtjeivel feltűnő jelenség.
Bármilyen gyenge, tápanyagszegény talajon is megél, de a nedvességet és a gazdagabb talajt nagyobb terméssel hálálja meg. Nedves helyeken őshonos, de vízállásos, magas talajvízszintű helyeket nem szereti. Felnőtt korban jó szárazságtűrő.

Vetése:

Tavasszal vagy ősszel. A kelést a hideghatás segíti, ezért sikeresebb az őszi vetés. A magokat 12-24 órára vízbe kell áztatni, utána azonnal vethető. Tavaszi vetésnél célszerű még ősszel beáztatni a magokat, és nedves homokba keverve nejlonzacskóban hűtőszekrényben tárolni tavaszig, kevéssel fagypont feletti hőmérsékleten. Ha megindul a kelés el kell vetni. Fiatalon vízigényes, amint megerősödött már szárazságtűrő.

Alkalmazása:

Gyógynövényként teáját többféle célra is használják: vércukorszint csökkentésére, tejtermelés serkentésére, vizelethajtóként, emésztést javítóként.
Takarmánynövényként használható, tejelválasztást serkentő hatása miatt tejelő tehenek számára különösen előnyös.
A kertekben mulcs alapanyagként használhatod ezt a nitrogénkötő és gyorsan növő évelőt. Gyepbe is ültethető, ősszel kaszálható.
Erőteljes, nagy területet behálózó gyökérzete és dús lombja miatt társításokban csak korlátozottan használható, a körülötte levő növényekkel erősen konkurál. Viszont pontosan ezek azok a tulajdonságok, amik miatt a növény nagyon hatékonyan tudja feltárni a talaj tápanyagait, és azt zöldtrágya  formájában elérhetővé tenni.
A fiatal magoncok nem szeretik a szárazságot, de amint megerősödtek már szívós, igénytelen, a nyári forróságot is jól kezelő növénynek számít.
Gazdagon virágzik, ezzel sok beporzó rovart vonz. Bőséges nektártermelése miatt mézelő méhek számára is érdemes lehet ültetni.