A napraforgó termesztett növényként mindenfelé elterjedt. Eredetileg Észak-Amerikából származik. Az ’Iregi csíkos’ napraforgó ökológiai termesztésre alkalmas fajta, mivel a jelentősebb betegségekkel szemben ellenálló. Nagy tányérú, de viszonylag kicsi és csíkos magvú, elsősorban madáreleségnek és olaj nyerésére használt fajta.
Vetése:
Április közepén 70-75 cm sortávolságra, 25-30 cm tőtávolságra, 4-6 cm mélyre (4-7 kg vetőmag hektáronként).
Betakarítás:
Augusztus végén vagy szeptember elején. Madarak számára lábon hagyhatjuk egy részét.
Alkalmazása:
Gyakori étkezési növény: a magjait, és az azokból sajtolt olajat mindenki ismeri. Kevésbé ismert, hogy szinte minden része felhasználható gyógynövényként vagy egyéb célokra: a levele csípések kezelésére és teaként lázcsillapításra, a szára és a maghéj tüzelésre. Látványos kerti növény, magas termetével, nagy leveleivel és sárga virágával elsőrangú dísznövény. Szálanként, vagy kis csoportokban érvényesül a legjobban. Bármilyen talajon termeszthető, kivéve a savanyú és vízállásos területeket. A sovány talajokat is jól viseli. Nitrogénben dús talajra a napraforgó vetése nem ajánlott, mivel az erősebb fejlődésű, lazább szövetű növényeket gyakrabban támadják meg a gombabetegségek. Ezért nem célszerű nitrogénkötő hüvelyesek helyére ültetni. A betegségek elkerülésére ne ültesd repce, dohány, kender, len, paradicsom és paprika után két éven belül. Erős karógyökere akár 3 méter mélyre is hatolhat, de kiterjedt oldalgyökér hálózatot is nevel. A talajt képes erősen kiélni, ezért egymás után ugyanazon a területen ne termeszd. A többi növény fejlődésére gátló anyagokat bocsát ki, növénytársításokban óvatosan használjuk. A burgonyával nem fér össze, de jó társa például az uborka és a kukorica. Zöldtrágyaként is termelhető, kihasználva a gyors növekedését. Ilyen célra akár másodvetésként is ültethető. Más fajokkal keverve is használják, elterjedt például a zab-borsó-napraforgó keverék.
