Vízpartokon, nedves réteken, erdőszéleken él ez a kisebb lórom faj. Élénk zöld levelei messziről feltűnnek. A lóromok régi salátanövények, a kerti sóska is közéjük tartozik. Méteres magasságot elérő virágszárat nevel. A lórom fajokat leginkább a magjuk alapján lehet megkülönböztetni. Jellegzetes, három élő, lampionszerű magjuk formája, és a magocskák száma a fajra jellemző. A murvás lórom magja ujjszerű nyúlványokat visel. Köztük felülnézetből láthatók duzzadt magszerű képletek, amiből ennél a fajnál mindhárom megvan.
Vetése:
Ősszel vagy kora tavasszal. A magokat sekélyen kell földdel takarni.
Alkalmazása:
Salátanövényként régóta használják ezeket a fajokat, frissen vagy főzelékként. Ízük a sóskához hasonló, de nem annyira savanyú. Az év hűvösebb részében hosszú ideig szedhetők, értékes téli és kora tavaszi vitaminforrást jelentenek. A savanyú ízüket az oxálsavtól kapják, ami reumás betegeknél kerülendő, egészséges embereknél is vesekövet okozhat. Más növényekben, például a sóskában és a rebarbarában sokkal több oxálsav található, mégis népszerű zöldségfélék. Ennek ellenére hosszú ideig és nagy mennyiségben nem szabad a lórom fajokat fogyasztani. A kertben nagyon könnyen nevelhetők. Ha egyszer megtelepedett inkább kiirtani nehéz. Oldalirányban viszont nem terjed, ezért növénytársításokban jól használható. Ha étkezési célra termeled, akkor érdemes félárnyékos helyre ültetni, hogy minél nagyobb és zsengébb leveleket hozzon. A murvás lórom vízigényes, ezért mindenképpen nedves, párás mikroklímába kerüljön. Kertitó part menti zónájába is tökéletes. Erős és mélyre hatoló karógyökerével felhozza a talaj mélyebb rétegeiből a tápanyagokat, és hatalmas zöldtömeget képez. Ezért mulcs alapanyag termelésére nagyon jól felhasználható. A természetben lepkék, bogarak és mindenféle egyéb apróságok lárvái élnek a leveleiből, ezért nagyon hasznos növény a biodiverzitás növelésére. Például a különféle tűzlepke fajok hernyói élnek a lóromon, már csak a kedvükért is érdemes ültetni belőle.
