Termesztett növény, vadon nem ismerjük. Valószínűleg a mediterrán vidékekről és Ázsiából származik. Pillangós virágú, nitrogénkötő, kúszó szárú növény, leginkább a borsóra hasonlít. Magja apró, olajzöld színű, golyó alakú bab.
Vetése:
Kései vetésű, májusnál előbb ne kerüljön földbe. A keléshez meleget igényel: 25°C talajhőmérséklet az optimum, de 12 fok felett már kikel. Vetés előtt 12 órára áztasd be. Aránylag száraz talajban is jól csírázik.
Alkalmazása:
Étkezési növényként felhasználása a babbal vagy a borsóval azonos, zöld hüvelye és magja is ehető (sőt a levele is). Csíráztatáshoz az egyik legkedveltebb növény, a mungóbabcsíra igazi ínyenc eledel. Magját őrölve tészták készítéséhez lehet használni. Magja szaponinokat tartalmaz, őrölve tisztálkodásra használható. Selymessé teszi a bőrt. Termesztése a babhoz hasonló. Növekedése valahol félúton van a futó és a bokorbabok között. Egy méter körüli hosszúságúra nő meg, érdemes felfuttatni valamire. Melegigényes, a hagyományos babhoz képest jobban tűri a szárazságot. A virágzás idején érkező eső káros a termékenyülésre. Vetés után 40 nappal már virágozhat, rá 2-3 hétre zöldbabként már ehető. A száraz termés a vetés után 3-4 hónappal érik be. Bármilyen talajon megél, még a szikes vagy nagyon savanyú talajokon is, de az optimális számára a semleges vagy enyhén savanyú talaj. Zöldtrágyaként is nagyon jól felhasználható. Erős karógyökerével feltárja a talaj mélyebb rétegeit is. Nitrogénkötő, gyorsan fejlődik. Takarónövényként, vagy mulcs termesztéséhez egyaránt kiváló. Virágait méhek porozzák, de nagyon gyors fejlődése és rövid virágzási ideje miatt rovarcsalogató növényként nem jelentős.
