Nagy termetű, hosszú életű fa, akár 45 méterre is megnő, és a 1,5-2 méteres törzsátmérőt is elérheti. A keményfás ligeterdők jellemző faja, a kocsányos tölggyel és szil fajokkal együtt. Ez az erdőtípus az alföldek nedves, a folyók által időszakosan elárasztott területeire volt jellemző. A folyószabályozások után mutatóba is alig maradt belőle, a valaha itt élő fajok ültetett erdőkbe szorultak. A magyar kőris ma is gyakori fa az alacsonyabb és nedvesebb élőhelyeken.
Vetése:
Ősszel, vagy 2-3 hónap hideg rétegzés után tavasszal vesd el 3-5 cm mélyre.
Alkalmazása:
Díszfaként gyakran ültetik a városokban, mert a légszennyezést jól viseli. Szép formájú, méltán érdemel helyet a kertekben. Fája közepes sűrűségű keményfa, szép rajzolatú, de kültéren nem tartós. Parkettát, bútorokat készítenek belőle. Tüzelőnek is kiváló. Élete első 50 évében gyorsan nő, ezért az alföldi területeken az egyik legjobban termeszthető keményfa. Vízigényes, csak olyan helyre érdemes ültetni, ahol a gyökereivel eléri a talajvizet. Belvizes, időszakosan elöntött területre kifejezetten alkalmas. Szereti a tápanyagban gazdag humuszos erdei talajt, de megél tápanyagszegény helyen is. Elviseli a savas és a kifejezetten meszes talajt is. Jól viseli a visszavágást, tuskóról erőteljesen újul, ezért rendszeresen vágva mulcs vagy kisebb átmérőjű faanyag termelésére is tökéletes. Melegigényes, a késő tavaszi fagyok károsítják, ezért nem érdemes hegyvidéken próbálkozni vele. Ott a magas kőris és a virágos kőris helyettesíti. A kőris a rovarvilág szempontjából nehezen hasznosítható, mérgező fa, alig pár tucat rovarfaj képes megélni rajta.
