Nedves réteken, árokpartokon, árterekben, sokszor bolygatott helyeken találod meg ezt a vad menta fajt. Elméletben könnyen felismerhető: ez az egyetlen vad faj, aminek hosszú, végálló füzérben növő lilás virágai vannak. A gyakorlatban sok a hibrid, átmeneti forma, ezért a meghatározás sokszor bizonytalan. Az általunk forgalmazott növény tisztának tűnik, egyértelműen meghatározható. Levelei zöldesek, sűrűn molyhosak.
Vetése:
Tavasszal. Az apró magokat nem szabad földdel takarni. A pici magoncok közül a szabadba vetve kevés nő fel, könnyen elnyomja őket a többi növény. Ha több magoncot szeretnél, akkor érdemes cserébe vetni és palántát nevelni belőle.
Alkalmazása:
Az összes menta fajból nagyon jó tea főzhető. Az aromájuk hasonló mentolos, de a pontos íz fajonként, sőt magonconként is eltérő. A lómenta aromájában kevés citromos illat is felfedezhető. A menta leveleit salátákban is használhatod, és nagyon jó mentaszörp készíthető belőle a bodzaszörphöz hasonló technikával. Gyógynövényként is használják, fertőtlenítő és emésztést segítő hatása van. A teája a lázas, megfázásos tüneteket enyhíti. A leveléből nyert illóolaj elsősorban illatanyagként használatos, de fertőtlenítő hatása is van. Az összes menta termesztése hasonló. Föld alatt kúszó rizómájukkal gyorsan terjednek. Erre figyelni kell, mert rossz helyre ültetve problémát okozhatnak. Gyógynövénykertben, cserépben, virágos réteken használható. Az évi néhány kaszálást jól viseli. A menták virágai elsőrangú rovarcsalogatók. Az egyes menta fajok között is különbség van az odacsábított megporzókat illetően. A lómentát főleg a kisebb termetű méh fajok látogatják.
