Nitrogénben gazdag talajt jelző kétéves káposztaféle. Vadon erdőkben, erdőszéleken találkozhatsz vele. A szára és a levele összedörzsölve fokhagyma illatú, enyhe fokhagyma és mustár ízű. Vonzza a megporzó rovarokat és sok más élőlényt is.
Vetése:
Végleges helyére tavasszal vagy ősszel vesd el. Apró magjait csak vékonyan kell földdel betakarni.
Alkalmazása:
Ehető. Zölden telel át, ezért fontos téli és kora tavaszi vitaminforrás. Virágzás előtt gyűjtött fiatal leveleit levesek, párolt zöldségek, felfújtak és saláták ízesítésére használhatjuk, vagy keverhetjük túróhoz, vajkémhez is. Jellegzetes aromája főzés közben elillan, ezért célszerű nyersen és frissen használni. A virága és a fiatal termése is ehető. Gyógynövényként is használták, de ebben a szerepben nem gyakori. Sárga festék nyerhető belőle. Nedves és árnyékos helyet igényel. Sikeresen termeszthető akár teljes árnyékban is, ahol kevés egyéb ehető növény terem. Fontos táplálékforrás sok rovar, például a ritka hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) hernyója számára.
Érdekességek:
Népi neve: foghagymaszagúfű, hagymalapu, hagymázfű A nevében található madárnév feltehetően a termőhelyre utalhat, hiszen a növény utak mellett, árnyas, bokros helyeken terem, ahol a kányák is fészkelnek.
