Manapság már ritkán termesztett ősi gabonaféle. Eredetileg valahonnan Ázsiából származhat, de már a történelmi időkben is gyakorlatilag mindenhol termesztették, ezért nehéz megállapítani az eredetét. Gyorsan és nagyra nő, egy-másfél méter magasságot ér el.
Vetése:
Május közepétől július közepéig, 12 cm-es sortávolságra, 1 cm tőtávolságra, 1-2 cm mélyre (35-40 kg vetőmag hektáronként).
Betakarítás:
Egyenetlenül érik, ezért érdemes lekaszálni amikor a bugák felső részében a magok már érettek. Ilyenkor a növény még zöld. Néhány nap múlva csépelhető.
Alkalmazása:
Régi gabonaféle, amit mostanában kezdenek újra felfedezni. Sok előnye van: gluténmentes, magas fehérje tartalmú, könnyen emészthető. Készülhet belőle rizshez hasonlóan köret vagy kása. Lisztjéből kenyeret is sütöttek, de nem kel meg, ezért ez a kenyér inkább valamiféle lepény volt. Mostanában leginkább madáreleségként használatos, baromfiaknál és díszmadaraknál egyaránt. A köles viszonylag szárazságtűrő, de nem viseli el a tartós aszályt, mivel a gyökérzete sekély. Rövid tenyészidejű, vetés után 3-4 hónappal aratható, ezért másodvetésként is megbízhatóan beérik. Ökológiai termesztésben is használható, mert betegségei nem jelentősek, nem igényel növényvédelmet.
Érdekességek:
A köles a C4 fotoszintézis módszert használja, ami a hagyományos C3 módszerhez képes magasabb hőmérsékleten is hatékony, és kevesebb vizet használ. Általában a trópusi fűfélék használják ezt a módszert, például a kukorica. Segítségével gyorsabb növekedést tudnak elérni, és nagy melegben is képesek fejlődni.
