Erdőszéleken, bozótosokban, száraz gyepekben él ez a nagyon gyakori cserje. Tavasszal rengeteg fehér virág, ősszel apró piros termések borítják. Tövises, ezért a legelőkön sokszor egyedüli cserjeként megmarad, a jószág nem bántja.
Vetése:
Nehezen kel. 2-3 hónap meleg rétegzés, majd ugyanennyi hideg rétegzés után érdemes elvetni. Az egész procedúra előtt a magokat érdemes megcsiszolni egy ponton, hogy könnyebben felvegyék a vizet, majd egy napra beáztatni. Az itt leírt eljárás után tavasszal elvetve a magoknak általában csak egy része kel ki, lesz ami még egy évig elfekszik. A szabadban történő vetésnél az egerek és más rágcsálók elviszik a magokat ha megtalálják, ezért érdemes ellenük védeni a vetést.
Alkalmazása:
Piros bogyója (apró almatermése) ehető, de a lisztes gyümölcshús nem különösebben jóízű. Lekvárokhoz szokták adni magas pektin tartalma miatt. A szárított terméséből és a leveléből is tea főzhető. A virága is ehető, édességek és saláták díszíthetők vele. Régóta ismert gyógynövény, főleg szív- és érrendszeri betegségekre használatos. Antioxidáns tartalma miatt is érdemes fogyasztani. Fája nagyon kemény, nehezen megmunkálható, szerszámnyélnek és esztergáláshoz használják. A fűtőértéke is magas. Nagyon jó sövény növény, nyírható, emellett tövises és áthatolhatatlan. Szívós, mindent elviselő növény. Bármilyen talajon jól fejlődik, bár a legszárazabb, höves, futóhomokos területen bonsai-szerű törpe bokrokat nevel. Napon hoz sok termést, de félárnyékban is megél. Jól viseli a légszennyezést is, ezért városban, utak mellé is jó választás. Egyetlen hátránya, hogy sok rózsaféléhez hasonlóan érzékeny a tűzelhalásra. A kert élővilága számára nagyon hasznos növény. A leveleit sokféle rovar fogyasztja, köztük látványos pillangók hernyói is. A virága méhlegelő, a termését a madarak fogyasztják. Sűrű tövises bokrai kiváló fészkelőhelyet jelentenek. Természetközeli kertek elmaradhatatlan tartozéka.
