Nagy termetű, jó helyen a két méteres magasságot is megközelítő egynyári növény, a nálunk is gyakori gyom, a disznóparéj közeli rokona. Több fajt, és ezek hibridjeit termesztenek gabonaként ehető magjaikért. Dél-Amerikából származik. Szélporzású, de öntermékenysége miatt megporzás nélkül is terem. Melegigényes, szárazságtűrő, fagyérzékeny növény.
Vetés:
A fagyok után, kb. a babbal egy időben. A mag apró, csak vékony réteg földdel szabad takarni. Sortávolság 90 cm, tőtávolság 20-50 cm (sovány talajon kisebb marad, közelebb lehet ültetni egymáshoz, tápanyagban gazdag talaj esetén inkább az 50 cm ajánlott). Meleg talajban jól csírázik. Az éjszaki hőmérsékletcsökkenés elősegíti a csírázást.
Betakarítás:
Amikor a magok elkezdenek kihullani a virágzatból óvatosan kell betakarítani. A legjobb egy edény fölé hajlítani és ott levágni. Kiszárítva törékeny, széthullik, ezért érdemes a virágzatot frissen kicsépelni. Másik módszer, ha a virágzatot a növényen hagyva egy edény felett megrázzuk. Az érett mag kihullik, az éretlen magok tovább tudnak fejlődni.
Alkalmazása:
Emberi fogyasztásra alkalmas, sőt nagyon egészséges, ásványi anyagokban gazdag. Levele, szára és magja is fogyasztható. Az amaránt magjából készíthető kása, sütemény, sós és édes köret. Magas fehérjetartalma miatt a vegánok körében kedvelt élelmiszer. Magas rosttartalmának köszönhetően segít megszabadulni a bélrendszerben lerakódott salakanyagoktól, felgyorsítja a súlyvesztést és támogatja a vitaminok és az ásványi anyagok felszívódását. Sárga és zöld színanyag nyerhető az egész növényből, melyet gyógyszerek és élelmiszerek színezésére alkalmaznak. Gyorsan nő, sok tápanyagot igényel, de műtrágyázni nem érdemes. A növény a talaj nitrogén tartalmát felszívja, és nitrátok formájában a leveleiben tárolja. Ezzel segít megtisztítani a túlműtrágyázott talajt, de az ilyen helyen nőtt növény zöld részeinek a fogyasztása nem ajánlott.
Érdekességek:
Hatékonyabb módszerrel fotoszintetizál, mint a legtöbb növény, mivel használja a C4 fotoszintézist. Ez hőségben hatékonyabb, mint a hagyományos, és kevesebb vizet is használ. Általában trópusi fűféléknél fordul elő (pl. a kukoricánál), de az amaránt is tudja. Ezért fejlődik különösen jól a nyári forróságban.
