Talajjavító, talajtakaró nitrogénkötő egyéves hereféle. Állati takarmányként, és gazdag virágzásával rovarcsalogatóként is tökéletes. Az arab világból származik, Egyiptomban és a Közel-Keleten termesztik. Vadon nem ismert. Őshazájában nagyjából 1500 éve termesztik, Európába csak a 19. században került. Nem télálló, de a töve nagyjából -8 fokos hideget elvisel, ezért különösen enyhe teleken áttelelhet.
Vetése:
Ha a magjáért termeszted, akkor késő tavasszal vesd el. Vetési mélység 1-2 cm. Talajtakaróként késő tavasztól nyár végéig bármikor vethető.
Alkalmazása:
Elsősorban zöldtrágyaként, talajtakaróként használjuk a nyári félévben. Másodvetésként, más növények betakarítása után is vethető. Nagyon jó nitrogénkötő. Laza lombú, rossz gyomelnyomó képességgel rendelkezik, ezért más növényekkel együtt, keverékben célszerű használni. A kevés egynyári nitrogénkötő növény egyike. Takarmányként, a lucernához hasonlóan etethető. Egy nyáron többször is lehet kaszálni. Nem érdemes hagyni, hogy nagyra nőjön, mert a virágzás kezdete után levágva gyengébben hajt újra. Legeltetni csak termináláskor, a takarónövények kipusztításakor érdemes, mert a sekély gyökerei miatt a jószág könnyen kitapossa. Szívós, szárazságtűrő, szinte bárhol megél. A szikes talajokat is jobban tűri, mint a többi pillangós nitrogénkötő növény. Tápdús földben hatalmasra fejlődik, de könnyen megdől és nehezen betakarítható. Takarónövényként ez nem probléma, de kaszálni nehéz. Dús virágzása nagyon jó méhlegelő, sok beporzó rovart vonz. Permakultúrában, természetes kertekben ez is nagyon fontos. Nyár végi, őszi virágzása miatt különösen értékes.
