Észak-Amerikából származó golgotavirág faj, ami a mi klímánkon is megél és gyümölcsöt terem. Viszonylag kis termetű kúszónövény, jó talajon sem gyakori, hogy évente 4-5 méteresnél hosszabb hajtásokat. Ősszel tövig visszafagy, és a föld alatt terjedő gyökérzetéből tavasszal újrahajt. Agresszíven terjedő növény lehetne belőle, de a legkeményebb teleinket nem éli túl mulcs takarás nélkül. Ezért a természetben nincs esélye hosszabb ideig életben maradni. Kerti növényként, télire vastagon mulcsolva viszont nagyon jól tartható. Támrendszert igényel amire felfuthat. Egész nyáron hozza nagy és különleges virágait. A terméskötéshez idegen megporzást igényel, ezért legalább két magoncot fel kell nevelni és egymás mellé ültetni. Tyúktojás nagyságú termései ősszel érnek be, éréskor is ugyanolyan halványzöldek maradnak. Amikor fonnyadni kezdenek akkor ehetők. A fagyok előtt érdemes leszedni a be nem érett terméseket, mert utóérnek.
A kis palántákat nyár végéig ki lehet ültetni végleges helyükre, ilyenkor kellően meg tudnak erősödni az átteleléshez. Érdemes egy kicsit mélyebben ültetni, hogy a földlabda teteje 5-10 cm mélységbe kerüljön. Ez segít az áttelelésben. Szeptembertől ajánlott nagyobb cserépbe elültetni, és hides, de fagymentes helyen, a földjét nedvesen tartva áttelelteni. Tavasszal kerüljön a végleges helyére. Nem kell sietni a kiültetésével, mert csak későn, májusban hajt ki.
