Általános tippek, trükkök

Az általunk forgalmazott magok őshonos növényekről származnak, vagy ha kultúrnövények, akkor a szívósabbak közül valók. Ezért a felnevelésük nem túlságosan bonyolult. A csíráztatásuk viszont problémás lehet. Az egyes fajok leírásánál röviden megadjuk a vetéshez szükséges információkat, de itt adunk egy kicsit bővebb leírást is, hogy értsd mit miért csinálsz, mit jelentenek a röviden leírt eljárások.

A nagyon apró magokat csak sekélyen, maximum 2-3 mm földdel szabad takarni. Ezeket elég a talaj felszínére szórni, majd belenyomni a felszínbe vagy kicsit meggereblyézni. Laza, felkapált, gereblyézett talajnál az is elég, ha csak alaposan megöntözöd. A kelésig fontos, hogy nedvesen tartsd a földet, különben a magok kiszáradnak és nem kelnek ki.

Vannak fényen csírázó magok, ezeket a mérettől függetlenül nem szabad földdel takarni.

A nagyobb, legalább 1-2 mm-es magokat mélyebbre kell vetni, maximum 3-5 cm mélyre. Ezek már a talaj alsóbb rétegeiből is kapnak egy kevés nedvességet, nem annyira kényesek a felszín kiszáradására.

Bármilyen magnál elegendő lehet, ha csak a talaj felszínére szórod, lehetőleg eső előtt. Akkor csinálj ilyet, ha nincs más lehetőséged, például, ha gyepbe akarsz elvetni vadvirág magokat. Azt tudnod kell, hogy ilyenkor sokkal kevesebb magból lesz felnőtt növény. Eleinte érdemes sűrűn locsolni, nedvesen tartani a föld felszínét, mert a magok sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Amint a kis növények gyökere legalább néhány cm mélyre leért onnantól jobban tudnak magukról gondoskodni.

Ha a nagyobb magokat megeszik a rágcsálók, akkor egy kicsi, de minél több és nagyobb lyukakkal ellátott cserépbe vesd el a magot, és a cserepet ’ültesd el’. A rágcsálók nem férnek hozzá a maghoz, de az ki tudja nyújtani a gyökereit a lyukakon keresztül. Ez egynyári növényeknél működik, például babnál.

Ha minél nagyobb százalékban szeretnél növényeket a magból, akkor érdemes palántát nevelni. Ez megoldás lehet a magevő kártevők ellen is. Fóliasátorban, vagy egyszerűen csak a szobaablakban sokkal korábban vethetsz, mint ahogy a szabadföldben tudnál. A vetéshez, ha lehet, a kerti földedet használd, esetleg kicsit feljavítva. Ezzel megkíméled a növényeket egy alkalmazkodási kényszertől a kiültetésnél. Tápdús komposztos földben gyorsabban fejlődnének, de egyben kényesebbek is lesznek, rosszabbul viselik a kiültetést. Vetés előtt, ha kell, akkor kezeld a nehezen kelő magokat az adott fajhoz ajánlott módon, úgy időzítve, hogy a kezelés a vetéshez megfelelő időben érjen véget. A magot vesd el nagyobb cserépben vagy ládában, a kelés után amint lehet tűzdeld át külön cserepekbe. Vethetsz azonnal egyenként cserepekbe is, de akkor több cserép lesz mert nem kel ki minden mag, és ezzel több helyet foglalsz, vagy egy cserépbe több magot vetsz, de akkor meg a maggal nem takarékoskodsz. Cserébe egy átültetést megspórolsz, a növény gyorsabban fog nőni. A palántákat amint az időjárás engedi vidd ki a szabadba, védettebb, félárnyékos helyre. Kisebb mennyiségnél már akkor célszerű kivinni őket, ha csak néhány nap jó idő várható, és bevinni a fagyveszélyes éjszakákra. Amint megerősödtek ültesd őket a végleges helyükre. Vannak fagyérzékenyebb fajok, amiket érdemes védett helyen átteleltetni, és csak a következő tavasszal kiültetni. Ezt érdemes akkor is csinálni, ha várhatóan nagy gazban, fűben kell majd helytállniuk, és félő, hogy nehezen bírják a konkurenciát.

Nehezen kelő magok kezelése

A nehezen kelő magoknak többféle módon lehet segíteni. A magok leírásánál megadjuk, hogy az adott faj pontosan mit igényel. Az alábbi módszereket tudod bevetni, akár többre is szükség lehet egy-egy fajnál (pl. áztatás + hideg rétegzés).

Áztatás: Közvetlenül vetés előtt egy napra beáztatod a magot. Ezzel visszanyeri a víztartalmát, ’életre kel’. Sok fajnál szükség van rá, másoknál csak a kelést gyorsítod fel vele. Áztatás után a mag nem száradhat ki újra, különben sérülni fog. Nedvesen a vetésnél nehéz szétszórni a magokat, ezért a felszínüket szárazra törölheted annyira, hogy ne tapadjanak össze. Ennél jobban kiszárítani nem szabad.

Forrázás: Hőálló edényben egy kevés forrásban levő vizet öntesz a magra, éppen csak annyit, amennyi ellepi, és ebben a vízben hagyod kihűlni és állni egy napig. A hő felpuhítja a maghéjat, ami utána könnyebben felveszi a vizet. Sok fajnál a forróság azt jelzi a magnak, hogy leégett felette az erdő, elmúlt a konkurencia, ki lehet kelni. A legtöbb hőhatásra csírázó faj a pillangósok közül kerül ki, például az akác is ilyen.

Meleg rétegzés: A magot összekevered nedves tőzeggel, nejlonzacskóba teszed, amit lazán bekötsz, hogy egy kevés levegőt kapjon, de ne száradjon ki. Így tárolod szobahőmérsékleten néhány hétig. Előtte általában áztatni szoktak egy napig. A magot fontos, hogy nyers, savanyú tőzeghez keverd, ugyanis a tőzeg steril, és gombaölő hatású anyag. Technikailag más is megfelelne, akár nedves homok vagy perlit is, de ezek használatakor nagyobb a penészedés esélye.

Hideg rétegzés: Ugyanaz, mint a meleg rétegzés, de a magot hidegben, fagypont felett kicsivel tároljuk. Hideghatást igénylő magoknál alkalmazd, főleg akkor, ha cserépbe akarsz vetni. A szabadba vetett magokat egyszerűbb ősszel elvetni (lásd a következő pontban). A magot keverheted bátran egyszerűen nedves homokhoz is, mert a hidegben sokkal kisebb a gombásodás veszélye. A rétegzésre előírt idő vége felé érdemes a magokat néhány naponta átnézni, és ha elindul a csírázás, akkor vethetsz.

Késő őszi vetés: A hideg rétegzés természetes változata. A mag megkapja a hideghatást, ami a keléshez szükséges. Késő ősszel vess, hogy a magok véletlenül se keljenek ki még a tél előtt. Vethetsz cserépben is, a cserepet hagyd kint a szabadban, védett helyen, ahol azért az eső és a hó eléri. Apróbb magoknál érdemes lehet laza vászonnal lefedni a cserepet, ami a nagy esőcseppeket szétporlasztja, de azért a nedvességet átengedi. Figyelj oda, hogy a föld soha ne száradjon ki.

Kora őszi vetés: Van olyan faj, ami ősszel szokott kikelni, és zölden telel át. Ezeket korábban, már ősz elejétől, az esős idő beköszöntekor lehet vetni.

Kora tavaszi vetés: Fagytűrő növényeknél alkalmazzuk. Ezeket érdemes minél előbb elvetni, korán tavasszal, amint a földre rá lehet menni, már nem sáros. A koraiság leginkább azért fontos, hogy a tavaszi esőket ki tudja használni a növény. A vetés után mindenképpen célszerű öntözni, a kelésig nedvesen kell tartani a földet, de utána már valószínűleg nem lesz szüksége a növényeknek plusz vízre. Ha ’külterjesebben’ akarod csinálni, akkor teljesen öntözés nélkül is hagyhatod, de ilyenkor kockáztatsz: esős időben jó kelésed lesz, de szárazságban csak a legéletrevalóbb magoncok fognak felnőni.

Késő tavaszi vetés: Fagyérzékeny növényeknél használjuk. Ezek igénylik a magasabb talajhőmérsékletet a keléshez. A vetést úgy kell időzíteni, hogy a kelés az utolsó fagy utánra essen. Általában április végén, májusban megfelelő az időpont. A késő tavaszi vetés hátránya, hogy közel a nyári hőség, a növénykéknek kevesebb idejük van megerősödni a száraz időszakig. Öntözésre szinte biztos, hogy szükséged lesz, ha jó eredményt akarsz elérni.

Az őshonos vadvirágok nem igénylik a vetés pontos időzítését. Ezeket nem gazdasági haszon miatt ülteted, nagy részük évelő, van idejük megnőni akkor is, ha véletlenül későn keltek. Korai vetés esetén sincs probléma, fel vannak készülve arra, hogy csak a megfelelő időben keljenek ki (ellentétben a sokszor a miénknél melegebb klímáról származó egynyári kultúrnövényekkel, amiket nekünk kell irányítani). Ezért nem kell túlságosan komolyan venni a vetés időpontját. Ha teheted inkább korábban vesd el, mint később. Arra viszont számítani kell, hogy a sokáig a földben elfekvő magokat mindenféle kártevők meg tudják enni.