Erdőkert alapok

Az erdőkert egy olyan gazdálkodási forma, ahol az erdő, mint egy természetes életközösségek működését mintaként használva építjük fel a kertet. A Természet, ha hagyjuk dolgozni, olyat tud, amit a hagyományos mezőgazdaság meg sem közelíthet. Például:
- Irányítja az időjárást. Egy erdő szélvédett, árnyékos mikroklímát hoz létre, a párologtatásával esőt képes csinálni.
- Megtartja a vizet, beszivárogtatja a talajba, gátolja az eróziót.
- Javítja maga alatt a talajt, a talajba épített rengeteg szerves anyag jó vízáteresztővé, ezzel együtt víztartóvá is teszi a talajt.
- A tápanyagokat tárolja: a folyamatos növekedés, pusztulás, lebomlás, újrahasznosítás körforgásában a tápanyagokat körforgásban tartja, nem engedi elveszni.
- Szabályozza az egyes fajok létszámát, nem enged semmit sem végzetesen túlszaporodni vagy nagy károkat okozni.

Ezek csupa olyan képességek, amiket nagyon jó lenne használni a saját kertünkben is. És pont erre képes az erdőkert.

A sokféle életközösség közül miért pont az erdő? Egyszerű a magyarázat: az ember által használt földek legnagyobb részén a természetes élővilág az erdő lenne. Ha hagynánk, a terület magától beerdősülne. A hagyományos mezőgazdaság ez ellen folyamatosan küzd, az erdőkert elve viszont pont az, hogy hagyjuk a természetes folyamatokat dolgozni. Nem küzdünk ellene, hanem felhasználjuk a saját céljaink eléréséhez. És ha nem akarunk küzdeni az erdővé válás ellen, akkor eleve fákat kell ültetnünk.

Itt mindjárt oszlassunk el egy tévhitet: az erdőkert nem erdő! Csak a működését utánozzuk, de a zárt erdei lombkorona nem igazán kedvező akkor, ha hozamot szeretnénk elérni. Az erdőkert sokkal szellősebb, sokkal kevesebb fából és sokkal több cserjéből meg egyéb aljnövényzetből áll. Így többféle növény kaphat az éltető napfényből, és a gyümölcsöt se egy felnyúlt fa csúcsáról kell szüretelni. Technikai értelemben az erdőkert inkább szavanna, bozótos, vagy nevezzük ahogy akarjuk, de nem valódi erdő.

Az erdőkert egy olyan kert, ami az erdő, mint természetes életközösség működését mintául használva épít fel az ember számára hasznos kertet. Ahogy Robert Hart, a téma európai atyja mondta: úgy alakítjuk a céljainkhoz az életközösséget, hogy közben nem sértjük a működési elveit. Így kapunk egy olyan rendszert, ami ellátja az embert, miközben a természetet nem rombolja, inkább építi.

A permakultúra elvei is nagyon hasonlók. Akkor az erdőkert egyenlő a permakultúrával? Nem! A permakultúra sokkal bővebb. A kertnek mindenféle részei lehetnek: veteményes, rét, erdő, tó, és természetesen erdőkert is. Plusz permakultúrában foglalkozunk a víz irányításával, az emberi élőhely kialakításával, meg még egy sor olyan dologgal, ami nem szigorúan véve növényültetés. A permakultúra egy nagyobb téma, aminek egy része, egy felhasználható építőeleme az erdőkert.

Mi az erdőkert? Valami erdő-szerű fás terület, amiben a növények egy részét az ember számára hasznos fajokra, fajtákra cseréljük (vérmérséklettől függően csak néhányat, vagy majdnem mindet). Persze csak olyan mértékben, hogy az életközösség működőképes maradjon. De a fák között sok gyümölcsfa lesz, ugyanígy a cserjék is nagyrészt ehetők, és az aljnövényzet is. A lényeg, hogy egy stabil, a területünk adottságaihoz alkalmazkodó növényzetet állítsunk össze, ami hosszú távon is működőképes. Azt nem mondom, hogy emberi segítség nélkül is fennmarad, mert egy erdőkert lehet ilyen, de nem kötelező jelleggel. Készíthetsz majdnem 'vad' erdőt, kevés hasonnövénnyel, de ez nagyjából gondozásmentes. Vagy lehet a területed majdnem egy gyümölcs ültetvény, intenzíven művelve, ahol a szukcessziót, a talaj építését, a növények fejlődését vagy épp visszaszorítását a kertész szorgos munkával irányítja. Ez mind lehet erdőkert, lehet környezetbarát, fenntartható. A lényeg, hogy ha dolgozol, akkor ne a természet ellen, hanem azt támogatva dolgozz.

Az erdőkertben a hagyományos zöldségfélék számára nem ideálisak a körülmények. Ugyanis a zöldségféléink nagy többsége a pionír egynyári fajok közül kerül ki. Nekik lételemük a nyílt terület, a napfény, a talaj folyamatos bolygatása, mert nem viselik el az évelők konkurenciáját. Egy erdőkertben kevés a napsütötte terület, a talajt bolygatni, ásni, kapálni nem akarjuk, ezért a nagyományos zöldégféléknek nincs igazán élőhelye. Számukra érdemes külön ágyásokat készíteni, és nem az erdőkertben, számukra nem igazán ideális körülmények közözz próbálkozni velük. Helyettük sokféle évelő, árnyéktűrőbb ehető növényt lehet ültetni. A hagyományos kertekben kevés ilyet használunk, de attól még rengeteg faj létezik amit érdemes lenne ültetni.

Miket ültetünk az erdőkertbe? Sokféle funkciót betöltő növényekre lesz szükség ahhoz, hogy életközösségként működhessen a kertünk. Mik ezek?
- Haszonnövények: egyértelmű, ezért csináljuk a kertet. De érdemes a haszonnövényt tágabban értelmezni, mert rengeteg vad vagy csak ritka növényfaj van, amit hasznosíthatunk: vadgyümölcsök, ehető vadnövények, fűszernövények, gyógynövények, vagy ami nem is növény: gombák.
- Nitrogénkötők: a talaj javításához, építéséhez elengedhetetlenek. Lehetnek fák, cserjék, évelők, egynyáriak is.
- Tápanyagbányász növények: bármi, aminek a gyökere mélyre hatol, hozzáfér a lefelé mosódó tápanyagokhoz, és a felszínre tudja hozni azokat. Lehetnek fák, évelők, egynyáriak, sokfélék. Általában erős karógyökerük van, vagy más módon mélyhe hatoló gyökérzetük.
- Rovartermő növények: az életközösségekben a rovarok a leghatékonyabb növényevők, ők alakítják át a fotoszintézillel termelt szerves anyagokat a tápláléklánc következő szintjei számára. A kertben is fontos, hogy minél több és több féle rovar éljen. Ők táplálják a rovarevőket, amik a kártevőirtást végzik. Rovartermelésre az őshonos növények a hatékonyak, ugyanis a helyi rovarvilág ezeket tudja megenni, az idegenhonost alig. Ültess hát minél több őshonos fajt, minél nagyobb változatosságban.
- Virágzó növények: a megporzó rovarok táplálói. A gyümölcsfák is nagyon jó virágzó növények, de akkor is kell élelem a méheknek, amikor a haszonnövények pont nem virágoznak. Igyekezz minél több virágzó növényfajt ültetni, hogy egész évben legyen nektár.
- Ragadozó rovarokat csalogató növények: ezek is virágzók, csak más módon. A virágpor fehérjedús, az összetétele hasonló a rovarok összetételéhez. Ezért sok ragadozó rovar szükségtáplálékként, vagy bizonyos életszakaszában pollent eszik. Nekik nincs hozzá illő specializált szájszervük, ezért csak olyan virágokból tudnak táplálkozni, amiben könnyen hozzáférhető a pollen. Általában a sok apró virágot hozó növények, a szélesre táruló virágok hozzák a ragadozó rovarokat.
- Kártevőket összezavaró növények: a kártevő rovarok fontos érzékszerve a szaglás, az segít nekik messziről felismerni a táplálékul szolgáló növényt. Ha sok illatos növényt ültetsz, mint amilyenek a menták és a zsályák, akkor a kártevők nehezebben találják meg a haszonnövényeidet.
- Talajtakarók: fontos, hogy a teljes talajfelszín el legyen foglalva olyan növénnyel, amit te terveztél oda, mert különben a természet úgyis elfoglalja a szabadon maradó életteret. Ezt te gyomosodásnak nevezed, ami valójában egy jelzés: van még szabad élettér. Inkább te foglald el azt az életteret olyan növénnyel, ami számodra hasznos.

A legtöbb növényfaj ezekből a kategóriákból többet is tud, sőt minél többfélét tud, annál értékesebbnek tartjuk. Az egyes funkciók ellátásához is minél több fajt válogass be, mert attól lesz stabil az életközösség. Válogass össze növényfajokat, keress olyanokat, amik nálad jól éreznék magukat, ez a lista kiindulási alapnak nagyon jó lesz.

Hogyan tudunk erdőkertet létrehozni? Számtalan módszer kínálkozik. A természetes folyamatokra építünk, ezért ismernünk kell az életközösségek fejlődését, vagyis a szukcessziót. A szukcesszió folyamata egy bolygatott terület (pl. szántóföld) irányából halad a végleges élővilág, mondjuk valamiféle erdő felé. Közben először 'gazos' lesz a terület, vagyis pionír egynyári növények foglalják el. Ezeket kiszorítják a fűfélék, és kialakul egy rét. A rétben cserjék jelennek meg, majd fák, és a végén kialakul az erdő. A kertben is ezt a folyamatot kell támogatnunk. Sokféleképpen hozzáfogatunk: ha majdnem semmit nem csinálunk, a természet akkor is halad a maga útján. És egészen mesterségesen is 'kézivezérelhetjük' a kertünk fejlődését. Nem attól lesz valami erdőkert, hogy nem műveljük. Ugyanígy a sorokba vagy rendezetlenül ültetés kérdése is emberfüggő. A természetnek mindegy, hogy a fák sorokban állnak, vagy inkább természetes erdő hatásúan összevissza. Ez inkább esztétikai kérdés, de alapvetően meghatározza a gondozhatóságot is. Intenzívebben művelt területet érdemes sorokba ültetni, ahol jobban átlátható, könnyebben elérhető, egyszerűbben gondozható.

Alapvetően kétféle irányba indulhatsz az erdőkerted kialakításánál:

Kezdhetsz úgy, hogy elülteted a 'vázat', vagyis a fákat. A maradék területet tudod hasznosítani, például zöldségtermesztéssel, vagy vethetsz talajjavító növényeket. A gyümölcstermő cserjék is gyorsan termőre fordulnak. Ahogy nőnek a fák, és alakul alattuk a végleges árnyékosabb mikroklíma, úgy tudod lecserélni a napfényigényes növényeket árnyéktűrőbbekre. Idővel kialakul az erdőkert.

A másik módszer, ha sűrűn beülteted az egész területedet fákkal. Elülteted a végleges fákat, és a köztük maradó részt feltöltöd erdei fákkal, nitrogénkötőkkel, nagyjából négyzetméterenként egy fával számolva. Egy ilyen ültetés után pár éven belül összezárnak a lombkoronák, kialakul az erdei mikroklíma, és elkezdheted beültetni az aljnövényzetet. A végleges fáknak csinálj helyet a többi fa visszavágásával, ugyanígy az utakat is takarítsd ki. Ennél a módszernél a gondozás inkább metszésből, vagy akár drasztikus visszavágásból áll. A lenyírt gallyakat helyben szétszórva építed a talajt, táplálod a talajéletet. A felesleges fák kivágva újrahajtanak, szerves anyagot termelnek, amíg ki ne fáradnak vagy el nem nyomja őket a növényzet.
Nagyon rossz termőhelyen, például homokon ez az utóbbi módszer a működőképesebb. Az is lehet, hogy az értékesebb haszonnövények nem is maradnak meg eleinte. Ezért keress olyan fafajokat, amik a környékben már bizonyítottak, és ültess el abból rengeteget. Idővel alakul a mikroklíma, javul a talaj, és alkalmassá válik az élőhely kényesebb fák számára is. Akkor léket vágsz a számukra, beülteted, és idővel át tudják venni a stafétát a kezdeti pionír jellegű növényektől. Ez a félsivatagos területeken használt módszer, ami nálunk is egyre aktuálisabb lesz ahogy a klíma melegszik, és a szárazság gyakoribb lesz.

A kertedbe rakj sok olyasmit, ami az élővilágot változatosabbá teszi. Az odúkat mindenki ismeri, ezt mindjárt az elején elkezdheted, akkor is ha még kicsik a fák, mert pl. a cinegék, a verebek szívesen költenek 2 méter körüli magasságú oszlopokra szerelt odúkban is. Ha tudsz csinálj egy kicsi tavat, akár egy nagyobb dézsát leásva, amivel sok békát, szitakötőt termelhetsz rovarirtási célból. Csinálj sziklakertet, vagy akár csak egy kőrakást, betondarab kupacot, mert ez a gyíkoknak élőhely. Teríts szét rengeteg száraz fát, a rönkfától a gallyakig, ez a gombavilág beindításában segít. Egy nagyobb rőzsehalom nagyon jó fészkelőhely és búvóhely sokféle állat számára. Amit lehet mulcsolj, ez nem csak a talajnak segít, hanem nagyon sok állatnak élőhely, telelőhely is. Nyíltabb területeken helyezz ki T fákat, vagy más ülő alkalmatosságokat ragadozó madarak, vagy rovarevők számára. A baglyok, gébicsek, szalakóták, meg hasonló, lesből támadó madarak értékelni fogják.

Ez már a növényvédelem témája. Fel szokott merülni kérdésként, hogy hogyan is megy ez egy erdőkertben. Direkt növényvédelem nincs, nem is lehet, mert ha bármilyen módon megölöd valamelyik kártevőt, akkor a természetes ellenségei is el fognak tűnni, és utána a kártevő sokkal könnyebben visszatelepül. Ha egy probléma felbukkan, például valamilyen betegség vagy kártevő, akkor nem direktben esünk neki, hanem azon gondolkodunk el, hogy mi okozta, hogyan működik, és hogyan tudnánk megelőzni. Ha beavatkozol, azt úgy tedd, hogy attól a kerted jobbá váljon, és képes legyen megelőzni az adott problémát. Alapvetően a növényválasztáson nagyon sok múlik. Olyan fajokat, fajtákat kell keresni, amik ellenállók a betegségekkel szemben. Ennek alapvető formája a rezisztens, toleráns, ellenálló fajták keresése. Csak ilyeneket ültess. A másik, ugyanilyen fontos feladat, hogy jó erőnlétben tartsd a növényeket. Olyat ültess, ami a te kerted körülményei között jól érzi magát, és adj meg neki mindent, amit lehet: jó talajt, kedvező mikroklímát. Ha mindezek ellenére is beteges valamelyik növényed, akkor ne sajnáld, cseréld le másra amivel nagyobb szerencséd lehet. A rovarkártevők ellen az életközösség adja a megoldást. Ahogy már írtam: egy jó életközösségben semmi nem tud veszélyes mértékben elszaporodni. A kártevők kiirtása nem cél, mert akkor a természetes ellenségeit is elpusztítod, helyette elég, ha sikerül annyira visszaszorítani, hogy ne okozzon komoly károkat. Ezt az életközöség gazdagításával tudod elérni: ültess minél több féle növényt, mert az hoz minél változatosabb rovarvilágot, azzal együtt változatos rovarevő csapatot is. Ha valami konkrét kártevő ellen akarsz védekezni, akkor ismerd meg azt a kártevőt, és próbáld a kertedet úgy alakítani, ami a kártevő számára kevésbé kedvező, ezzel együtt a természetes ellenségei számára meg kedvezőbb. Az is nagyon sokat segít, ha monokultúra helyett minél többféle haszonnövényt ültetsz. Például ha kell 5 db almafa, akkor azok különböző fajták legyenek. Ha valamelyik érzékeny valami kártevőre, akkor még van esély, hogy a többi fa teremni fog. Az azonos fajba tartozókat ne egy csoportba ültesd, hanem szétszórva, hogy a kártevők ne tudjanak könnyedén továbbterjedni egyik fáról a másikra. Ilyen apró trükkökkel megoldható a növényvédelem gyakorlatilag ingyen.

Azt szoktuk mondani, hogy egy erdőkert 10-15 év alatt áll be, addigra alakul ki a végső formája, addigra éri el a maximális termőképességét. Közben te is fejlődsz, neked is kell egy betanulási időszak. Kialakul valamiféle gondozási rutin, megismered a kerted, és egyre jobban bele tudsz menni a részletekbe, egyre jobban tudod optimalizálni a kertet. Kiderül, hogy melyik növény működik és melyik nem. Látni fogod a hiányokat ahová még ültethető valamilyen növény. Te és a kerted együtt fejlődtök. Nem kell megijedni ha eleinte nem látod át, hogy hogyan lesz ebből erdőkert. Persze az elején minél többet tanulsz, esetleg szakembert is fogadsz, annál hamarabb lesz sikerélmény, és annál hatékonyabb lesz a végeredmény. De az erdőkert egy olyan szakma, ami nagyon kevés ismerettel is elkezdhető. Robert Hart maga is bevallotta, hogy semmi kertészeti ismerete nem volt amikor belevágott. Volt egy víziója, ötlete, kitartása, és a végén lett egy kertje. Mindenféle tervezés, tudatosság, szakértelem nélkül. Amiből ezer módon lehetett volna hatékonyabbat csinálni (elvégre ez volt a prototípus, Európa első erdőkert próbálkozása), de így is ellátta élelemmel élete végéig. Betegen és öregen is megkapta a kerttől amire szüksége volt. Ne félj, állj neki! Tanulj amennyit tudsz, de a lényeg, hogy kezdd el, valójában abból fogsz a legtöbbet tanulni.