Szabadgyökeres csemetéket árusítunk, föld feletti mérete 15-20 cm. Kicsi csemeték, hatalmas gyökérzettel!
Csemetéinket gyökércsomagoltan küldjük: gyökerük nedves fűrészporba kerül, amit fóliával borítunk. Ilyen csomagolásban hűvös, fagymentes helyen ültetésig tárolhatók, akár tavaszig is.
Bármikor ültethetők amikor a talaj nincs átfagyva. Télen sincs akadálya az ültetésnek, nem kell megvárni vele a tavaszt! Minél hamarabb földbe kerülnek annál jobb. Ültetés után már nem árt nekik a fagy. Ha bővebben érdekel az ültetés mikéntje, akkor olvasd el az erről szóló cikkünket!
A mindenki által ismert és szeretett dió magoncait ültetheted a termése, az árnyéka, vagy akár a faanyaga miatt is. Sokoldalú, de óvatosságot is igénylő fa.
Az egyik legősibb kultúrnövény, ezer évek óta termesztik. Pont ezért nagyon nehéz megmondani, hogy hol volt az eredeti őshazája. A Himalájától Dél-Kelet-Európáig terjedő térségből származhat, innen terjedt tovább a termesztése. Az, hogy nálunk őshonos-e, az egyáltalán nem biztos. Biológusok szerint a Balkánól északra, így Magyarországra is már emberi közreműködéssel került. A honfoglaló őseink már itt találták a diót. Eleinte különösebb termesztő és nemesítő munkát nem végeztek, csak a vadon nőtt fák termését gyűjtötték. Viszonylag későn, alig száz éve indult be nálunk a dió nemesítése.
A diófa szabadon állva széles, szétterülő koronát nevel. Hatalmas méretű, 20 méter magas és széles is lehet, kedvező helyen akár még nagyobb. Gyökérzete fiatalon egy erős karógyökér kinevelésével indul, ami 3 méter mélyre is lehatol, onnan elágazva 6-7 méterre is leér a gyökérzete. A mélyebb talajrétegek nedvességtartalmát nagyon jól fel tudja hozni, ezért bár vízigényes növény az ország nagy részén elegendő nedvességet talál magának. A gyökértömeg nagy része mégis sekélyen fut, ugyanúgy, mint a legtöbb fánál, követve a fentről érkező vizet és tápanyagokat.
A diófa gyorsan fejlődik, de sokára fordul termőre. A magoncoknak ehhez 10-15 évre is szükségük van. Mi is ilyeneket forgalmazunk. Türelemmel kivárva nincs ebből semmi probléma, ahogy a régiek mondták a diófát a gyerekeinek, unokáinak ületi az ember. A magoncok nagyon jó alanyok a nemes fajták oltásához.
A diófa szélporzású, porzós és termős virágokat is nevel egy fán, de ezek többé-kevésbé eltérő időben nyílnak. Ezért a magonc diófák többsége nem tudja saját magát beporozni. Amelyik példányon a hím- és a nővirágok nyílása összeér, azok öntermők, nem igényelnek idegen megporzást. A diófa elterjedtsége miatt egyébként sem probléma a megporzás, mert van a szomszédságban másik fa. Nagyjából 100 méter a ’hatótávolsága’ a diófa virágporának, ilyen távolságon belül általában van másik diófa.
Alig van olyan vidéki porta, ahol ne állna egy hatalmas diófa, híresen jó árnyékot adva. Ez már önmagában is elég indok a legtöbb ember számára egy diófa elültetésére. A termése értékes, nagyon jó tápanyag, finom ételek alapanyaga. Használják éretten, zölden, olajként, ezer féle módon.
Gyógynövényként összehúzó és fertőtlenítő hatása miatt régóta széles körben használták. A juglon tartalma sejtkárosító, ezért tartósan nem érdemes alkalmazni.
A dió faanyaga nagyon értékes, sötét, szép rajzolatú, kiváló bútorfa. Ha a faanyag a cél, akkor érdemes a fiatal fát amilyen magasra csak lehet felnyírni, hogy egy hosszú, egyenes, görcsmentes törzs alakuljon ki, mert ez adja a legértékesebb faanyagot. Dió termesztésére az ilyen fa kevésbé hatékony, kevesebbet terem, mint a természetes módon fejlődő, alacsonyan elágazó, széles koronájú fa.
A diófa minden része rengeteg csersavat és sötétbarna színanyagot tartalmaz, amit áztatással egyszerűen ki lehet nyerni a levelekből és a zöld dióhéjból. Ezt festékként, pácként lehet használni például faanyag színezésére. De pont ezért érdemes a fát olyan helyre ültetni, ahol az ember nem járkál sokat alatta. A virágzáskor lehulló barkák, az éréskor lehulló diók héja megfesti a betont vagy a térkövet, a cipő talpán a lakásba is bejut. Ezt érdemes figyelembe venni az ültetésekor.
A dió gondozása alapvetően egyszerű. Szinte minden talajon megél, de ott érzi igazán jól magát, ahol a karógyökere mélyre tud hatolni. Ha magas a talajvíz szintje, szikla vagy kemény talajréteg zárja el a gyökér útját, akkor a diófa nem tud kiteljesedni. Ezen felül más igénye nincs. Sokszor megtaláljuk vadon is a legkülönbözőbb élőhelyeken, ez is mutatja az alkalmazkodóképességét. Meghálálja, ha alá és köré nitrogénkötő fákat ültetünk, például akácot, ezüstfa fajokat, égert. Az általuk termelt tápanyagok segítik a diófát, ami így akár harmadával több termést tud hozni.
Manapság a legnagyobb problémát a dióburok-fúrólégy okozza. Ez az új kártevő sokszor szinte lehetetlenné teszi a diótermesztést. Egy légyféléről van szó, aminek a lárvái a dió zöld burkában fejlődnek, ami a rágásuk nyomán elfeketedik. Erős fertőzésnél a dióbél se tud rendesen kifejlődni, enyhébb esetben csak a dió pucolása lesz kemény kihívás a rátapadó fekete héj miatt. A kifejlődött lárvák a talajra hullanak, vagy a lehulló dióból kimásznak, és a talajban telelnek át. Onnan jönnek elő a következő évben, és fertőzik meg az új termést. A diófa hatalmas, házilagos módszerekkel permetezni nem lehet, más megoldást kell választani. A talajba igyekvő lárvákat kell irtanunk. Jó, ha baromfi él a fa alatt dióéréskor, azok a lárvák egy részét összeszedik. Le is lehet teríteni a talajt fóliával, és arról a lárvákat össze lehet szedni. Ez csak akkor hatásos, ha a szomszéd is megcsinálja a saját fájával, mert különben a repülő legyek a szomszédságba is eljutnak. Az viszont tévhit, hogy a fertőzött diót el kell égetni. Abban már nincs lárva. Érdemes megpróbálni a feketedett héjú diókat is megpucolni, megtörni, mert lehet benne egészséges bél. A fekete héjat nehéz leszedni. A legjobb beáztatni, és betonkeverőben vagy egy vödör vízben motoros csemperagasztó-keverővel leveretni a héjat. Szárítás után törhető, ehető.
A diófa által termelt juglon csírázást gátló, más növényeket elnyomó hatású anyag, amit a diófa védekezésül termel a saját boldogulását egyengetendő. Ez az anyag a növények egy részét elpusztítja, más növényeknek nem árt. Komposztálás alatt is lebomlik fél-egy év alatt. Közel nem annyira gonosz anyag, mint a kertbarátok általában hiszik. A diófa levelét is nyugodtan lehet mulcsként használni olyan növényekhez, amik nem érzékenyek rá. Bővebben foglalkoztunk a témával egy cikkben, ahol a juglonra érzékeny és ellenálló növények felsorolását is megtalálod:
Mihez kezdjünk a diófalevéllel?
