Fekete dió (Juglans nigra) szabadgyökeres csemete

Szabadgyökeres csemetéket árusítunk, föld feletti mérete 30-40 cm.

Csemetéinket gyökércsomagoltan küldjük: gyökerük nedves fűrészporba kerül, amit fóliával borítunk. Ilyen csomagolásban hűvös, fagymentes helyen ültetésig tárolhatók, akár tavaszig is.

Bármikor ültethetők amikor a talaj nincs átfagyva. Télen sincs akadálya az ültetésnek, nem kell megvárni vele a tavaszt! Minél hamarabb földbe kerülnek annál jobb. Ültetés után már nem árt nekik a fagy. Ha bővebben érdekel az ültetés mikéntje, akkor olvasd el az erről szóló cikkünket!

A közönséges dióhoz hasonló, ugyanúgy használható, de nehezebben törhető diója miatt kevésbé elterjed. Általában az értékes faanyaga miatt termesztik.
Amerikából származó dióféle. Az indiánok régóta használják, de a nemesítése nem indult még be igazán. Európában szinte ismeretlenek a nagyobb termésű, könnyebben törhető fajták. A magoncok termése változó minőségű, tökéletesen jóízű, de általában nehezen törhető .Mi is ilyeneket kínálunk.
A diófa hatalmas méretű, 20 méter magas és széles is lehet, kedvező helyen akár nagyobb is. Gyökérzete fiatalon egy erős karógyökér kinevelésével indul, ami 3 méter mélyre is lehatol, onnan elágazva 6-7 méterre is leér a diófa gyökérzete. A mélyebb talajrétegek nedvességtartalmát nagyon jól fel tudja hozni ez a gyökérzet, ezért bár vízigényes növény az ország nagy részén elegendő nedvességet talál magának. A gyökértömeg nagy része mégis sekélyen fut, ugyanúgy, mint a legtöbb fánál, követve a fentről érkező vizet és tápanyagokat.
A fekete dió termése a közönséges dióhoz hasonló ízű, ugyanúgy lehet használni.
Gyógynövényként összehúzó és fertőtlenítő hatása miatt régóta széles körben használták. A juglon tartalma sejtkárosító, ezért tartósan nem érdemes használni.
A dió faanyaga nagyon értékes, sötét, szép rajzolatú, kiváló bútorfa. A fekete diót leginkább ezért szokták termeszteni. Ha a faanyag a lényeges, akkor érdemes a fiatal fát amilyen magasra csak lehet felnyírni, hogy egy hosszú, egyenes, görcsmentes törzs alakuljon ki, mert ez adja a legértékesebb faanyagot. Dió termesztésére az ilyen fa kevésbé hatékony, kevesebbet terem, mint a természetes módon fejlődő, alacsonyan elágazó, széles koronájú fa.
A diófa minden része rengeteg csersavat és sötétbarna színanyagot tartalmaz, amit áztatással egyszerűen ki lehet nyerni a levelekből és a zöld dióhéjból. Ezt festékként, pácként lehet használni például faanyag színezésére. De pont ezért érdemes a fát olyan helyre ültetni, ahol az ember nem járkál sokat alatta. A virágzáskor lehulló barkák, az éréskor lehulló diók héja megfesti a betont vagy a térkövet, a cipő talpán a lakásba is bejut. Ezt érdemes figyelembe venni az ültetésekor.
A dió gondozása alapvetően egyszerű. Szinte minden talajon megél, de ott érzi igazán jól magát, ahol a karógyökere mélyre tud hatolni. Ha magas a talajvíz szintje, szikla vagy kemény talajréteg zárja el a gyökér útját, akkor a diófa nem tud kiteljesedni. Ezen felül más igénye nincs.
A ekete dió által is termelt juglon csírázást gátló, más növényeket elnyomó hatású anyag, amit a diófa védekezésül termel a saját boldogulását egyengetendő. Ez az anyag a növények egy részét elpusztítja, más növényeknek nem árt. Komposztálás alatt is lebomlik fél-egy év alatt. Közel nem annyira gonosz anyag, mint a kertbarátok hiszik. A diófa levelét is nyugodtan lehet mulcsként használni olyan növényekhez, amik nem érzékenyek rá. Bővebben foglalkoztunk a témával egy cikkben, ahol a juglonra érzékeny és ellenálló növények felsorolását is megtalálod:

Mihez kezdjünk a diófalevéllel?