Húsos levelű pozsgás növény, ami az őshonos fajok között ritka. Ehető, gyógynövény, virágzó dísznövény egyszerre.
Az országban bárhol előfordulhat, de főleg hegyvidéki erőszéleken, sziklakibúvásokon, száraz réteken találkozhatsz vele. A többi varjuhájfélétől eltérően árnyékosabb helyeken is jól érzi magát.
Puha, hamvas világoszöld levelei és szára napfényben pirosasra színeződnek. Vajszínű, fehéres virágai nyár végétől késő őszig nyílnak.
Vetése:
Tavasszal vesd el talaj felszínére. Érdemes palántát nevelni belőle. A magja nagyon apró, nem szabad földdel takarni. Kelésig nedvesen, párában kell tartani, érdemes lefedni nejlonzacskóval, üveglappal. Kelés után már könnyebben kirothad ha túl sok vizet kap, ezért amint a legtöbb növényke kikelt tedd szárazabb helyre, és fokozatosan szoktasd napfényhez. Amint kezelhető méretű ültesd szét, és csak nyár végén kerüljön a szabadba, amikor már kellően megerősödött.
Alkalmazása:
Ehető, a zsenge, húsos leveleit salátákban használhatod. Kissé nyálkás, semleges ízű.
Gyógynövényként is használták sokféle betegségre.
Dísznövényként a nyár végi, őszi virágzása lehet érdekes. Nagyon szeretik a beporzó rovarok.
Könnyen tartható, szárazságtűrő növény. Bármilyen talajon megél, jól viseli az árnyékosabb erdei mikroklímát és a száraz köves, homokos élőhelyet egyaránt.
Értékes tulajdonsága, hogy a CAM fotoszintézist is képes használni. Ez azt jelenti, hogy kedvező időjárásban (25C hőmérséklet alatt) a hagyományos fotoszintézissel dolgozva képes gyorsan fejlődni, de ha ez már nem hatékony (25C hőmérséklet felett), akkor áttér a CAM módszerre. Ilyenkor a gázcserenyílásai csak éjszaka nyílnak ki, ilyenkor vesz fel szén-dioxidot, amit tárol, és nappal ezzel végzi a fotoszintézist zárt gázcserenyílások mellett. Ezzel el tudja érni, hogy aszályban, forró száraz időben is képes fejlődni. Fontos lehet ez a talajélet számára, mert ez a növény a száraz nyárban is képes fotoszintetizálni és táplálni a talaj élővilágát. Érdemes ültetni belőle minél többet, akár árnyékosabb helyekre, erdőkertbe is.
