Leírás

Nedves erdőkben él ez a kis termetű, ma már egyre ritkább fa. Virágai jellegzetes hosszú fürtökben, hatalmas tömegben nyílnak. Korán, lombfakadáskor virágzik. Apró fekete termése a madarak kedvelt csemegéje. Rövid életű fa, 40-50 évnél ritkán él tovább.
Nem szabad összetéveszteni a hasonló kései meggyel (Padus serotina), ami egy Észak-Amerikából betelepített, erőszakosan terjedő veszélyes növény. Felismerhető fényes, bőrszerű leveléről, és sokal későbbi (nyár eleji) virágzásáról. Szárazabb területeken terjed, míg a zselnicemeggy inkább a nedvesebb élőhelyet szereti. A kései meggy termése és az egész növény ciánt tartalmaz, mérgező!

Vetése:

A frissen beérett magot ősszel vesd el a kertben, végleges helyére vagy magágyásba, esetleg szabadban tárolt cserépbe. A magot érdemes vetés előtt 24 órára beáztatni. A keléshez hideghatás szükséges, tavasszal csírázik.

Alkalmazása:

A termése ehető, de a magas kéksav tartalma miatt nyersen élvezhetetlen és enyhén mérgező. Lekvárnak azonban kiváló, mivel a kéksav hő hatására lebomlik. A virága és a magja is ehető, zöldségként salátákba alkalmas.
Gyógynövényként a virágzás idején gyűjtött kérgét használták megfázásos tünetek ellen.
Fája a cseresznyéhez hasonló, szép rajzolatú, de kevésbbé tartós, a bútoriparban használható. Kis termete miatt ritkán ad értékes faanyagot.
Dísznövényként a látványos tavaszi virágzása miatt néhol ültetik.
Eredeti élőhelyén az erdők alsó lombkoronaszintjét kialakító árnyéktűrő fa. Kertben is ültetheted nagyobb fák alá, vagy északi oldalra, de persze napra is. A levegőtlen, vizes, agyagos talajokat is elviseli. Fiatalon gyors fejlődésű, magról vetve már 8-10 éves korban virágzik. A magassági növekedése azonban hamar megáll, ezután inkább terebélyesedik. Nyírható, sövénynek is alkalmas.
A lehulló lombja könnyen bomlik, káliumban és nitrogénben gazdag, ezért nagyon jó tápanyag.
Nagyon hasznos az élővilág számára: tavasszal a virágát a beporzó rovarok látogatják, ősszel a termése az erdő madarait és a kisemlősöket táplálja.

Érdekességek:

Sok tavaszi szokás kötődik ehhez a fajhoz. A neve a szláv zelena, vagyis zöld szóhoz kötődik, a természet tavaszi éledését szimbolizálja a lombfakadáskor virágzó zselnicemeggy. Népi neve, a májusfa is innen ered. A májusfa állítás germán eredetű hagyomány, tőlünk északabbra májusban és Pünkösdkor is állítanak májusfát, vagy a májusban állított fát Pünkösdkor bontják le. Ennek a hagyománynak az egyik főszereplője a tavasszal dúsan virágzó zselnicemeggy.
2012-ben az év fájává választották.