Ázsiában nagy kultusza van a lótusznak dísznövényként és élelmiszerként is. Számtalan különböző változatát nemesítették ki, amik méretben és virágszínben térnek el egymástól. A legkisebb típusok arasznyinál alig nőnek magasabbra, a legnagyobbak a 2 méteres magasságot is megközelítik. A vad faj ehhez a nagy mérethez áll közelebb. A lótusz növekedése a tavirózsáktól jelentősen eltér. A rizómája ízekre tagolódik. Minden ízközből egy levél indul felfelé, és egy gyökérbojt lefelé. Az ízek 20-50 cm-es csupasz szárdarabok. Ez a szárész kétféle típusú lehet: a nyári forma alig ujjnyi vastag, gyorsan nő, hosszabb ízközökkel. Az áttelelő forma viszont gumós, vastag és rövid ízközökből áll. A vékony nyári rizómák tavaszra jórészt elpusztulnak, a növény az áttelelő rizómákon levő rügyekből hajt újra. A növekedése nagyon gyors, egy hajtáscsúcs évente 5 méternél nagyobb távolságot megtehet. A lótusz szaporodásában a mag alárendelt szerepet játszik, gyökérről is nagyon gyorsan képes terjedni. A szibériai lótusz a közönséges indiai lótusz északi formája, ami Szibéria déli részéig megtalálható. Komarov-lótusz néven is ismert. A régi szovjet tudósok külön fajként írták le, de alig különbözik a délebbi formáktól. Kétséges, hogy megérdemli az önálló faji rangot.
Vetése:
Májusban, a fagyok után vethető. A mag természetes állapotában gyakorlatilag soha nem kel ki, kezelve azonban közel 100%-ban napok alatt kicsírázik. A magok oldalát meg kell csiszolni, addig, amíg a kb. 1 mm vastag héjat majdnem átvágjuk. Ez kemény munka! A héj két rétegű, közte vékony fehér hártyával, ezt át kell vágni, utána még addig csiszolni, amíg halványodni kezd a csiszolt felület egy ponton. Ez jelzi, hogy átértünk a héjon. A mag belsejében a sziklevelet megsérteni nem szabad. A csiszolt magot egy pohár vízben kell csíráztatni. Közben a vizet naponta, vagy szükség esetén sűrűbben is cserélni kell amikor zavarosodni kezd. A mag egy-két nap alatt a többszörösére duzzad (ha nem, akkor tovább kell csiszolni), majd újabb néhány nap múlva a maghéj felreped és megjelenik a csíra. Ekkor a magot lehetőleg a végleges helyére, a kertitóba vagy nagyobb dézsába elültetjük. Nem szabad az iszapba temetni, csak az oldalán fekve félig benyomi, hogy a csíra szabadon maradjon, és vízszintesen oldalra álljon. Esetleg ha szükséges egy kaviccsal súlyozd le. A mag felett maximum 40-50 cm vízoszlop lehet, de jobb a kevesebb, mert gyorsabban átmelegszik. Néhány napon belül ki fog nevelni egy 3-5 cm átmérőjű úszó levelet, és legyökerezik. Azután elindul a kúszó szár növekedése. Az első 4-6 levél még úszólevél lesz, utána jelennek csak meg a megszokott víz fölé emelkedő levelek. A mellékelt képeken látható a helyesen megcsiszolt mag, utána a kelés fázisai 3 nap, 8 nap és 15 nap elteltével. Jó körülmények között a vetés évében már több métert nő, és a következő évben virágzik.
Alkalmazása:
A lótusz dísznövényként nagyon elterjedt Ázsia melegebb területein, de az ott kitenyésztett kertészeti formák a mi éghajlatunkon nem megbízhatóan télállók. A Komarov-lótusz viszont a legzordabb teleinket is elviseli, akár dézsában is. A lótuszgyökér gyakori távol-keleti ételnek számít. Jellegzetes küllős kerék alakú szeleteit nálunk konzervként árulják. Ezek a szeletek a téli áttelelő rizómáiből készülnek, amik 4-5 cm vastagok is lehetnek. Itthon is ki lehet ezeket a rizómákat ásni késő ősszel, de ezek nagyon törékenyek, könnyen tönkre lehet tenni az egész telepet az óvatlan bolygatással. Érdemes erre a célra külön lótuszt nevelni, olyan körülmények között, ahonnan könnyebb kiásni. A rizómák a burgonyához hasonlóan tárolva hónapokig frissek maradnak. A lótusz többi része is ehető: a magok zölden és éretten és kedveltek, a fiatal levelek és a levélnyelek is helyet találnak maguknak az ázsiai konyhában. Az öregebb leveleit tányérként hasznosítják. Gyógynövényként már 1500 éve használják a Távol-Keleten. A növény minden részét mindenféle betegség ellen hatásosnak tartják. A modern orvostudomány is talált benne hatóanyagot amit pl. a rák elleni közdelemben használhatnak. A lótusz vízinövény, kertitóban vagy nagyobb dézsában tartható. Természetes vízbe telepíteni nem érdemes, mivel hihetetlenül erőteljes növény, gyorsan terjed, az egész tavat képes elfoglalni néhány év alatt. A mocsaras talajoktól kezdve nagyjából egy méteres vízmélységig bárhol megél, de a legideálisabb számára a vastag iszapréteg (legalább 40 cm) feletti 5-10 cm-es sekély víz. A mély iszapba ősszel lehúzódik, és ott vastag áttelelő rizómákat képez, miközben a sekély víz tavasszal gyorsan átmelegszik és segít a lótusznak hamar megindulni. Ilyen körülmények között hamarabb virágzik. A lótusznak nagy területre van szüksége, ezért legalább néhány száz literes dézsába, vagy a kerti tóban legalább egy négyzetméteres iszapos területbe ültesd. Minél nagyobb területet kap annál nagyobbra nő és dúsabban virágzik. Kis helyen is megmarad, de kisebb leveleket hoz és nem vagy csak alig virágzik. Nálunk évekig 90 literes malteros ládákban éltek a lótuszok, és soha nem virágoztak. A kerti tóba kiültetve egy év alatt benőttek 10 négyzetmétert és dúsan virágoztak. A képeken látható lótusz telep nagyjából 4 hónappal korábban lett kiültetve rizómák formájában!
Érdekességek:
A lótusz magja nagyon sokáig csíraképes: a legrégebbi kicsírázott mag több, mint 1200 éves volt. A mag nagyon erős héja vízhatlan, ez tartja vissza a csírázástól. Csak nagyon ritkán kel ki természetes körülmények között. A lótusz ezt a képességét a növényevőkkel szembeni védekezésként használja. Ha valamilyen állat, például egy hód család, kipusztítja a lótuszt egy adott helyen, akkor ott nem célszerű neki visszanőni. Viszont ha pár évtized múlva kel csak ki, akkor addigra a pusztítói már elköltöztek táplálék híján, vagy legalább nagyon megritkultak.
