Parlagokon, útszéleken, szántóföldi gyomnövényként találkozhatsz ezzel a káposztafélék közé tartozó egynyári növénnyel. Száraz helyen is megél, de sokkal nagyobbra nő nedves és tápdús talajon. A szántóföldeken gyakori, de könnyen irtható gyomnövény, mivel rengeteg apró magot termel, és ezek sok évig csíraképesek maradnak a földben. Kerti körülmények között sem veszélyes, könnyen kihúzható vagy kikapálható, ha túlzottan elszaporodna.
Vetése:
Ősszel vagy kora tavasszal végleges helyére. Apró magjait csak sekélyen szabad takarni.
Alkalmazása:
Fiatal levelei ehetők, de kesernyések. A magja a mustármaghoz hasonló ízű. Porrá őrölve kenyérhez adják, levest sűrítenek vele, de készíthetsz belőle frissítő italt is. Csíráztatva salátákhoz használható. Gyógynövényként sokféle betegség ellen használták a magját vagy a leveleiből készült teát, például féreghajtónak, vizelethajtónak, toroköblögetésre, sebek kezelésére. Innen kapta a nevét is. Régen a leveleit kukorica közé keverték, hogy az jobban elálljon. Bárhol elhelyezhető, kis helyet foglal, nem árnyékol, ezért növénytársulásokba könnyű beilleszteni. Erős karógyökeret nevel, ami a talajt lazítja és felhozza a mélyből a tápanyagokat. A kertben rovarcsalogatóként használható, a virága és maga a növény is sok apró élőlénynek nyújt táplálékot.
Érdekességek:
Népi elnevezései: ebkapor, fekete menta, sebforrasztó zsombor, kányafű, parlagkóró, zsófia seprő, seprőfű
