Tegnap ismét munkálkodtunk a tanyán: kitakarítottuk az odúkat. Összesen 19 odú van kint, elment vele az idő. De előbb az általános benyomásokról írnék.

Érdekes volt, hogy az éger már neveli a jövő évi barkáit. Összesen csak 3 égerfát tudtunk eddig venni, azt is csak konténereset, jó drágán. Pedig jó lenne egy kisebb éger ligetet alkotni a nádas szélében. A 3 kis éger szépen megindult, idén már teremtek is pár tobozt, az ebből kikerülő magot tavasszal el fogjuk vetni.

---

Az állatvilág már pihen ilyenkor, ezért lepődtem meg azon, hogy találtam egy farkaspókot az avarban. Napsütésben inkább vártam volna, de borús, szemerkélős időben nem számítottam rá.

---

Legutóbb írtam, hogy a zöld juharokat ilyenkor kell ritkítani, mert most látszik, hogy melyik a termős fa. Gyorsan csináltam is egy képet illusztrációként. Azaz érdekes az egészben, hogy ugyanezt a területet tavaly télen már háromszor átnéztük, és az összes termős fát kivágtuk. Ezek szerint még mindig maradt, ami elbújt előlünk. Idén sor kerül rájuk. A zöld juharban az a jó, hogy kétlaki. Ha a termőseket kivágjuk, akkor nem lesz több mag, és nem lesz újabb csemete. A maradékot már ráérünk kivágni amikor az alájuk ültetett fák már le tudják őket váltani.

Most sikerült elkapni egy tengelic csapatot az egyik fa tetején. Nem igazán lehet ilyen borús időben jó képet csinálni ennyire apró és félénk madarakról, ennyire tellett tőlem.

---

A tóban is történik érdekesség: most hajtott ki a kétsoros vízifüzér (Aponogeton distachyos). Ez egy dél-afrikai gumós vízinövény, az akváriumokban ültetett vízikalászok közeli rokona. Rövidnappalos növény, nem szereti a forróságot. Ez nyáron pihent, most bújt elő. Kíváncsi leszek mit kezd télen a jéggel. Már ha egyáltalán lesz jég, mert ahogy haladunk az se biztos. Most télen a leghidegebb -6 fok volt felénk, az láthatóan nem zavarta. Az élőhelye alapján elvileg nem kellene neki teljesen télállónak lenni, de egy próbálkozást megért.

És most az odúkról. A legkönnyebb dolgom a C típusúakkal van. Ezek a kicsi, félig nyitott elejű példányok, és üregekben, sziklákon fészkelő madarak költenének benne. Van 3 db, még egyikben sem költött semmi. Az okosok szerint ott van a romos tanyánk, abban van elég fészkelőhely. Ha majd elbontjuk, akkor felértékelődnek ezek az odúk.

A leggyakrabban használt típus a B odú, ebben szoktak a cinegék és a verebek fészkelni. Ebből van 11 db, és csak egy maradt lakatlan. Idén 4 fészekalj cinege repült ki tőlünk, a többi odúban verebek fészkeltek. Nyáron találkoztam a fiókáit repülni tanító cinege mamával is: a kicsik még tapasztalatlanok, nem félnek az embertől, ezért nagyon közel engedtek magukhoz. Érdekes volt nézni, ahogy a mama repült elöl fáról fára, a gyerekei nagy csipogással követték.

• 

• 

• 

• 

A D típusú odúkból 5 db van, ebből 4 gyári, az ötödiket egy levágott zöld juhar ágban talált üregből készítettük. A kis ’ágacska’ kb. fél méter vastag volt, és hárman húztuk fel kötéllel a fára a kész odút. Na ezt nem hoztam le takarítani, csak felmásztam hozzá és belefényképeztem. Egy fehéres tojás maradt benne, ami szerintem nem seregély tojás, mert annak hosszúkásabbnak és zöldesnek kéne lennie. Sok szalakóta jár felénk nyáron, szeretnénk őket is megtelepíteni, van esélye annak, hogy ez egy szalakóta tojása. A többi D odú bejáratát is felfúrtam 65 mm-re, hogy beférjen a szalakóta. Jövőre kiderül, hogy sikerül-e a tervünk.

Az odúkkal a takarításon kívül még egy teendőnk volt. Több odú is leszakadt: a függesztő drót belenőtt a fába, és ahogy a szél mozgatta az odút lassan eltörte a drótot. Ahol ennek fennállt a veszélye, ott a drótot lecseréltem fém szalagra. Az már talán nem törik el…

Ennyi fért egy napba. Még sokat fogunk kint dolgozni a télen, jelentkezünk, ha lesz új hír.

---

• 

• 

• 

• 

• 

•