You are currently viewing Rovarcsalogatók – Négy évszak az erdőben

Rovarcsalogatók – Négy évszak az erdőben

Rovarcsalogatók – Négy évszak az erdőben

Álcázott háziméh (Apis mellifera) egy piros árvacsalán virágán. A narancs folt a méh hátán az árvacsalán virágpora.

Hogyan tudsz egész évben virágzó növényeket varázsolni a kertedbe? Rovarcsalogató nővényekről tervezett cikksorozatunk első részében bemutatjuk a tanyánkon élő erdei aljnövényzet rovarcsalogató vadvirágait.

A mi erdőnkkel örököltünk egy olyan növényvilágot, ami kora tavasztól késő őszig virágzik és ellátja a beporzó rovarokat nektárral. Árnyékos, félárnyékos helyen ez nem kis szó. A legtöbben azt gondolják, hogy árnyékban alig él meg virágzó növény. Most megmutatjuk, hogy ez nem igaz.

Egy zengőlégy a tyúkhúr virágán.
Kora tavasz az erdő alján: piros árvacsalán, tyúkhúr, erdei turbolya, vérehulló fecskefű.

Az élet már a tél folyamán megindul, készülődik a tavaszi virágzásra. Ilyenkor már zöld a terület. Ősszel kikelnek a kora tavaszi egynyári virágok és kihajtanak az évelők. Sietnek, hogy lombfakadás előtt kihasználják a tavaszi napsütést. Az elsőként nyíló növények a tyúkhúr (Stellaria media) és a piros árvacsalán (Lamium purpureum). Ezek kifejezetten a hűvös időjárást szeretik. Nyár elejére eltűnnek és átadják a helyüket a többieknek. Amíg virágoznak addig nagyon fontos táplálékot szolgáltatnak a beporzó rovaroknak. Ilyenkor még alig nyílik valami, csak az erdő mélyén élők vannak rákényszerítve a koránkelésre. A rét még javában alszik.

Zamatos turbolya
Díszbogár keresi a nektárt a zamatos turbolya virágán.

A sorban a következő a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium). Az árnyékosabb részeken mindent beborítana ha tehetné. Élete nagyon gyors: télen már zöld szőnyegként várja a melegebb időt, március elején már virágozni kezd, nyár elején már magot érlel. Azután amilyen hirtelen jött úgy el is tűnik, még a szára is nagyon gyorsan lebomlik.

Egy skorpiólégy vadászik az erdei turbolya virágán. Nem beporzó, ragadozó rovar.

Vele párhuzamosan, néhány hét késéssel kezd nyílni az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris). Ez már magasabb termetű, embermagasságúra is megnő, és a zamatos turbolyához képest inkább a naposabb erdőszéleket szereti. Hihetetlen mennyiségű mindenféle rovart vonz, szinte nem lehet úgy lefényképezni a virágát, hogy ne ülne rajta valami. Erős szárai sokáig kitartanak, nagyon jó hálószövő helyet adnak a pókoknak, és sok rovar telel át az üreges szárában.

Erdei turboolya mező.
Vérehulló fecskefű

Májusban kezd nyílni a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus). Ő váltja a tavaszi csapatot, és a nyár végéig tartó nagyobb virágtömeg után még késő őszig kínálja sárga virágait az arra járó rovaroknak. Ő is nagyon érdekes kompániát vonz magához, nem csak kifejezetten beporzókat, hanem sok egyebet is.

Vérehulló fecskefű mező az éppen lombosodó erdő aljában.
Fekete peszterce

Az utolsó a nyár elején induló, és késő őszre kiteljesedő fekete peszterce (Ballota nigra). Az utolsó hónapokban ő veszi át a vezető szerepet, más virágzó növény ilyenkor már alig akad. Gyerekkoromban ezt hívtuk árvacsalánnak. Annyiban igazunk volt, hogy a valódi árvacsalánok rokona, velük együtt az ajakosvirágúak közé tartozik. Őt már leginkább a hagyományos beporzó rovarok látogatják: mindenféle méhek, dongók, pillangók, molylepkék. A fagyokig kitart. Mire elnyílik, már újra zöld az erdő alja a következő tavaszra készülő növényektől és a körforgás indul elölről.

Egy poszméh a fekete pesztercén
Csalánevő tűzmoly (Patania ruralis)
A fekete peszterce virága
Díszes árvacsalán-levelész (Chrysolina fastuosa), a fekete peszterce egyik nagyon színes lakója.

Vélemény, hozzászólás?