Rovarcsalogatók – Négy évszak az erdőben
Hogyan tudsz egész évben virágzó növényeket varázsolni a kertedbe? Rovarcsalogató nővényekről tervezett cikksorozatunk első részében bemutatjuk a tanyánkon élő erdei aljnövényzet rovarcsalogató vadvirágait.
A mi erdőnkkel örököltünk egy olyan növényvilágot, ami kora tavasztól késő őszig virágzik és ellátja a beporzó rovarokat nektárral. Árnyékos, félárnyékos helyen ez nem kis szó. A legtöbben azt gondolják, hogy árnyékban alig él meg virágzó növény. Most megmutatjuk, hogy ez nem igaz.
Az élet már a tél folyamán megindul, készülődik a tavaszi virágzásra. Ilyenkor már zöld a terület. Ősszel kikelnek a kora tavaszi egynyári virágok és kihajtanak az évelők. Sietnek, hogy lombfakadás előtt kihasználják a tavaszi napsütést. Az elsőként nyíló növények a tyúkhúr (Stellaria media) és a piros árvacsalán (Lamium purpureum). Ezek kifejezetten a hűvös időjárást szeretik. Nyár elejére eltűnnek és átadják a helyüket a többieknek. Amíg virágoznak addig nagyon fontos táplálékot szolgáltatnak a beporzó rovaroknak. Ilyenkor még alig nyílik valami, csak az erdő mélyén élők vannak rákényszerítve a koránkelésre. A rét még javában alszik.
A sorban a következő a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium). Az árnyékosabb részeken mindent beborítana ha tehetné. Élete nagyon gyors: télen már zöld szőnyegként várja a melegebb időt, március elején már virágozni kezd, nyár elején már magot érlel. Azután amilyen hirtelen jött úgy el is tűnik, még a szára is nagyon gyorsan lebomlik.
Vele párhuzamosan, néhány hét késéssel kezd nyílni az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris). Ez már magasabb termetű, embermagasságúra is megnő, és a zamatos turbolyához képest inkább a naposabb erdőszéleket szereti. Hihetetlen mennyiségű mindenféle rovart vonz, szinte nem lehet úgy lefényképezni a virágát, hogy ne ülne rajta valami. Erős szárai sokáig kitartanak, nagyon jó hálószövő helyet adnak a pókoknak, és sok rovar telel át az üreges szárában.
Májusban kezd nyílni a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus). Ő váltja a tavaszi csapatot, és a nyár végéig tartó nagyobb virágtömeg után még késő őszig kínálja sárga virágait az arra járó rovaroknak. Ő is nagyon érdekes kompániát vonz magához, nem csak kifejezetten beporzókat, hanem sok egyebet is.
Az utolsó a nyár elején induló, és késő őszre kiteljesedő fekete peszterce (Ballota nigra). Az utolsó hónapokban ő veszi át a vezető szerepet, más virágzó növény ilyenkor már alig akad. Gyerekkoromban ezt hívtuk árvacsalánnak. Annyiban igazunk volt, hogy a valódi árvacsalánok rokona, velük együtt az ajakosvirágúak közé tartozik. Őt már leginkább a hagyományos beporzó rovarok látogatják: mindenféle méhek, dongók, pillangók, molylepkék. A fagyokig kitart. Mire elnyílik, már újra zöld az erdő alja a következő tavaszra készülő növényektől és a körforgás indul elölről.
