A permakultúrás tervezés egyik alapvető eszköze a zónák és szektorok rendszere. Ezekkel lehet a kert nagy léptékű tervét elkészíteni, amit azután tovább finomítunk a következő fázisokban.

Zónák

A zónák a kertben végzett munkát teszik hatékonyabbá. Az elv az, hogy a területünket zónákra osztjuk a munkaigény alapján, és úgy helyezzük el, hogy a sokszor meglátogatandó területek könnyen elérhető helyen legyenek. A kisebb sorszámú zónák kisebbek, gyakrabban látogatottak, több mukát igényelnek, és erősebben irányítottak, míg a nagyobb sorszámú zónák egyre nagyobbak és egyre közelebb állnak az érintetlen természethez. Ez a besorolás nem egy merev és átjárhatatlan rendszer, a hely adottságia szerint eltérhetünk tőle. Kisebb kertekben nincs meg az összes zóna, ez sem probléma. A zónák hasznaés feladata a tervezés irányítása, mert nagyon jó fogódzót nyújt a kezdeti lépések megtételéhez.

0-ás zóna:

Nem igazán a kert része, ez maga az emberi élettér, általában a lakóház. A permakultúrás tervezés során erre is érdemes odafigyelni. A házat úgy kell kialakítani, hogy az adott éghajlaton energiatakarékos legyen, és minél teljesebb önellátásra kell törekedni. Például lombhullató fákat vagy lugast ültetve nyáron árnyékolhatjuk a házat, télen a csupasz ágak között a napfény melegítő hatását ki tudjuk használni. A tetőről esővizet gyűjthetünk a házban való felhasználásra vagy öntözésre. A használt ’szürkevíz’ minimális tisztítás után a kertben öntözésre tökéletesen alkalmas, és az esőkkel ellentétben megbízhatóan rendelkezésre áll. Használhatsz komposzt WC-t, amivel vizet takarítasz meg és komposztot készítesz a kert számára. Amit tudsz építs megújuló, lehetőleg helyben megtermelt alapanyagokból (például kerítést fűzfa vesszőkból). Hasonló pratikákkal a házad környezetszennyezését és erőforrás felhasználását csökkenteni tudod.

A 0-ás zónába soroljuk az alapvetően emberi használatra való kertrészeket is: a pihenőkertet, kerti bútorok helyét, tűzrakóhelyet. Ezek nem vesznek részt a kert termelő folyamataiban, ezért okos tervezéssel érdemes minimálisra szorítani őket. Nyugodtan tedd a magad számára kényelmessé a kertet, de gondold át, hogy pontosan mire és mennyire van szükséged, és ez alapján próbáld minimalizálni az erre szánt területet. Például az indokolatlanul hatalmas nyírt füves területeket érdemes elkerülni.

1-es zóna:

Kicsi, intenzív zöldséges és fűszerkert. Ide csoportosítjuk azokat a területeket, amik nagy munkaigényűek vagy gyakran használtak, napi szintű törődést igényelnek: a zöldségest, a fűszernövényeket, a palántanevelő fóliasátrat. Ez a terület intenzíven művelt, erős emberi kontroll alatt áll, és itt terem meg a család friss zöldség felhasználásának nagy része. Egységnyi területre vetítve ez a rész a legproduktívabb, az intenzív művelés miatt négyzetméterenként itt terem a legnagyobb mennyiségű élelmiszer.

Az 1-es zónát olyan helyre tesszük, ahol egyébként is gyakran járunk: a bejárati ajtó vagy a konyhaajtó közelébe, a járda mellé, vagy ahol az adott környezetben praktikus. Sokféle növényből ültetünk ide keveset, ami a napi szükségletet fedezi. Kényelmesen ki lehet lépni ebbe a kertbe főzés közben a friss alapanyagokért.

Az ilyen kert inkább valamiféle biokerthez hasonlít, a permakultúrás elvek nagy részét nem használjuk. A kert többi része biztosítja az itt élő növényeknek a kártevőirtó, beporzó rovarokat, a kedvező mikroklímát. A hagyományos biogazdálkodás elemeit nagyon jól használhatjuk itt: a komposztálást, mulcsolást, növénytársításokat, különféle növényi leveket. Fákat ritkán telepítünk, ha mégis, akkor inkább törpe fajtákat, olyan gyümölcsökből, amik intenzívebb gondozást igényelnek és ez indokolja a helyüket ebben a korlátozott méretű kertben. Állatokat itt nem tartunk, vagy maximum kicsi, csendes, de sok gondoskodást igénylő haszonállatokat, például nyulakat, esetleg egy kis tóban halakat (a tó a ház és a pihenőkert mikroklímáját is javítani tudja a hőmérséklet kiegyenlítő hatása miatt).

Az 1-es zóna általában az elsőként megvalósított része a permakultúrás kertnek. Hamar ad sikerélményt, és hamar fedezni lehet vele a család friss zöldség fogyasztásának nagy részét. Kísérleti terepként is használatos, itt tudjuk kipróbálni azokat a növényeket és növénytársításokat, amiket a kert többi részében, nagyobb léptékben használni fogunk.

2-es zóna:

Nagyobb léptékű növénytermesztő terület. Ide kerülnek azok a haszonnövények, amikből többet kell termelni, amiket tartósítani fogunk télire, vagy amiket eladásra termelünk. Kevesebb féle, de nagyobb tömegű növényt jelent ez. Itt a helye az erdőkertnek is, ami a gyümölcstermesztés fő színtere. A zöldségfélék egy része is bevihető az erdőkertbe. A legtöbb haszonállat óljai, istállói is ide valók. Ez a terület sokkal kevesebb figyelmet kap, főleg ha területegységre vetítjük: itt már viszonylag nagy területről beszélünk, aminek a gondozásában nagyobb szerepet szánunk a természetnek és kevesebbet az embernek.

3-as zóna:

Nagyobb, érintetlenebb, de még mindig a termelés által meghatározott terület. Ide tartoznak a legelők, tüzelőfa ültetvények, a nagyobb szélfogó sövények vagy erdősávok. Extenzívebb, szívósabb gyümölcsfák vagy vadgyümölcsök is itt kaphatnak helyet.

4-es zóna:

A természeteshez hasonlító terület, ahol már viszonylag kevés emberi beavatkozás történik, de azért még itt is erős a jelenlétünk. Általában természetes hatású erdőkről beszélünk, ahol vadgyümölcsöket szedünk, vagy gombákat termesztünk, esetleg egy kevés faanyagot vágunk ki. Ez a zóna a kertünket segítő madarak fő élőhelye. Egyfajta puffer zóna, ami a belső területeket védi és támogatja.

5-ös zóna:

Ősvadon, érintetlen természet. Ide csak ritkán megyünk, szinte csak tanulni, a természetes folyamatokat megfigyelni. Emberi beavatkozás itt már nem történik.

Szektorok

A szektorok a kertünket érö külső hatások feltérképezésére szolgálnak. Általában a kert köré egy kört rajzolunk, és azon jelöljük be, hogy milyen hatások és milyen irányból érkeznek, de nem kell szigorúan ragaszkodni ehhez a formához. A szektorok segítenek megtalálni a kert egyes elemeinek a helyét. A hatások feltérképezése után mindegyikről döntsd el, hogy hasznos vagy káros, és ennek megfelelő elemeket tervezz a hatás útjába. Káros hatásoktól próbáld megvédeni a kerted, a hasznosakat fogd munkára. Ez egy sor elem helyét már megadja a kertedben.

Mindenféle külső hatásra gondolni kell:

Napsütés:

Jelöld be a leghosszabb nyári napon a napfelkelte és a naplemente irányát, és ugyanezt a legrövidebb téli napon is. Ehhez nagyon jó weboldalak léteznek, például a http://suncalc.net.

Szél, eső, hó:

Az uralkodó szélirányt jelöld be, ha tudod akár évszakonként külön. Annak is van jellemző iránya, hogy merről szokott nagyobb eső, vihar, hófúvás érkezni. Ezt is érdemes megtudni és bejelölni.

Kellemes vagy kellemetlen külső hatások:

A szép kilátás, vagy éppen ellenkezőleg a szomszéd omladozó háza, az istállójából áradó szag, a közeli országút vagy gyár zaja mind olyan tényező, amit a tervezésnél érdemes figyelembe venni. A környék mezőgazdasági területeiről érkező vegyszerek is ide tartoznak.

Víz, tűz:

Ritkán, de előfordulnak olyan területek, ahol árvíz, hegyoldalból lefolyó nagy mennyiségű esővíz, esetleg tűzveszély előfordul. Ezeket is jelöld be.

Vadállatok:

A környékben élő állatok tönkre tudják tenni a kertet. Ismerd meg és rajzold fel a térképre a fő vonulási irányaikat.

A zónák és a szektorok adják a permakultúrás tervezés első lépéseit. A szektorok alapján alapvető funkciókat tudunk elhelyezni, például szélfogó sövényt vagy vízvisszatartó övárkokat. Azután a zóna tervben ehhez igazodva, esetleg az előbb megálmodott ’tereptárgyak’ pontos helyét kicsit tologatva meg tudjuk találni a kertünk alapvető szerkezetét. Innen már el lehet indulni a  részletek kidolgozásával a végső terv felé.