Martin Crawford az angol, és egyben az európai erdőkertek egyik úttörő alakja. Az angol erdőkertek ős-atyja, Robert Hart ( Ki ő?) kertjét látva határozta el, hogy továbbfejleszti a módszert. 1992-ben megalapította az Agroforestry Reseach Trust-ot (Erdőkertkutató Alapítvány) és a dél-angliai lakóhelye városától kapott kicsit kevesebb, mint egy hektáron elkezdte egy erdőkert kialakítását. A célja az volt, hogy kísérleteket végezzen, új módszereket és új növényeket próbáljon ki, tökéletesítse és népszerűsítse az erdőkertek létrehozását. Először ennek az egy hektárnak a nagy részét elfoglaló erdőkertet alakította ki. Az alapítvány nemsokára kapott még földterületet, majd vásároltak is hozzá. Ezeken az új területeken még két kisebb bemutató erdőkertet hoztak létre, és rengeteg kísérleti parcellát, ahol rengeteg növénnyel végeznek kísérleteket. Ismerős fajokból keresnek a helyi adottságokhoz és az erdőkert viszonyaihoz alkalmas fajtákat, és újdonságok meghonosításával is foglalkoznak. Még magyar vonatkozása is van a kísérleteiknek, ugyanis nálunk nemesített akác fajtákkal is dolgoznak jövedelmező faanyag termelésen. Egy hatalmas üvegházat is építettek, ahol trópusi jellegű erdőkertet hoznak létre. Jelenleg több, mint 500 féle növény nő a területükön. Bevételük az adományokon kívül magok és növények eladásából, túrák és oktatások szervezéséből, könyvkiadásból keletkezik. Sokat lehet tanulni a munkájukból, igyekeznek továbbadni a tapasztalataikat.

Az ottani klíma a magyarhoz képest nagyon enyhe, fagy ritkán fordul elő. Ennek ellenére meglepően hasonlít a kert összképe a nálunk is megszokott mérsékelt övi növényzethez. Csak néhány pálma bizonyítja az enyhe teleket. A nálunk meleg hegyoldalak, enyhe mikroklímák megszokott fügéi, leanderei ott hiányoznak, valószínűleg a borús, csapadékos éghajlat miatt.

Az első erdőkertjükben a munka 1994-ben indult, és 10 évet vett igénybe. Martin lényegében egymaga átalakított kb. 8000 négyzetméternyi rétet egy gazdag erdőkertté. A módszere egyszerű volt, de hatékony. Már az első két évben elültette a kert vázát alkotó fák nagy részét, kb. 250 fát. A rétet a fák körül betakarta 2×2 méteres geotextil darabokkal, ami a konkurencia csökkentésével segítette a fák megeredését. A kisebb növényeket sávokban kezdte beültetni. A kert egyik szélétől elindulva minden évben betakart egy sávot fekete geotextillel. Ez egy évig maradt a helyén, majd egy sávval arrébb költöztette a takarást, a helyét vékonyan lemulcsolta, és sűrűn beültette cserjékkel és évelő növényekkel, talajtakarókkal. A cél az volt, hogy a vékony mulcs réteg nagyjából gyommentesen tartja a talajt az első évben, addigra az évelők összenőnek, és egybefüggő talajtakarót alkotnak. Az itt használt növényeket saját maga szaporította, így olcsón meg tudta oldani a betelepítést. A módszer jó, érdemes megjegyezni.

A talajtakaró rétegben a következő növények váltak be legjobban:

• Kúszó szeder fajták (Rubus nepalensis, Rubus tricolor, Rubus ’Betty Ashburner’)
• Vad szamóca fajok (Fragraria vesca, Fragraria virginiana)
• Indiai szamóca (Duchesnea indica, Potentilla indica)
• Sóska, lórom, lósóska, juhsóska fajok (Rumex sp.)
• Nadálytő fajok (Symphytum sp.)
• Téli porcsin (Claytonia sp.)
• Menták (Mentha sp.)
• Citromfű (Melissa officinalis)
• Erdei lednek (Lathyrus sylvestris)
• Szappanfű (Saponaria officinalis)
• Kis meténg (Vinca minor)
• Nagy termetű varjúháj félék (Sedum telephium, Sedum spectabile)

Bevált takarónövény társítások:

• Menta és erdei lednek
• Menta és kúszó szederfélék
• Nagy termetű varjúhájak alacsony kúszó növényekkel

Ezek a növényfajok nálunk is megélnek, nagy részük itt is gyakori kerti növény, érdemes megpróbálkozni az ültetésükkel.

A kert fenntartása szinte csak a gyomlálásból áll. Ott leginkább a nagyobb termetű, bozótos szeder fajok és a magról kelő fák okoznak problémát. A boglárkákkal is meggyűlik a baja, az enyhe klímán télen is nőnek, ellenük csak az örökzöld talajtakaró réteg véd, a lombhullató nem használ. Martin nagyjából évi 20-22 napot tölt gyomlálással, kézi erővel, maximum metszőollóval, a kb. 8000 négyzetméteres erdőkertben. Ez soknak tűnik, de ha arányosan leosztjuk egy normál kert méretére, akkor pl. egy 800 négyzetméteres kert évi 2-3 napos munkával rendben tartható.

A tapasztalatokról szólva Martin elmondja, hogy a fák közötti távolság nagyon fontos ahhoz, hogy lent, a cserjék és évelő növények számára is legyen elegendő fény. Martin a tervezésnél 25-30 százalékkal megnövelte minden fa felnőttkori lomboronájának méretét, és az így megnövelt felületek érintkeznek a terven. Ez azt jelenti, hogy két egyforma méretű fa felnőtt lombkoronája között kb. a lombkorona átmérő felének megfelelő távolság marad. Például két 10 méteres fa lombja között 5-6 métert hagyott, ami 15-16 méteres ültetési távolságot jelent. Ez körülbelül 40 százalékos fedettségnek felel meg, ami az ottani borús időjárásban indokolt. Nálunk sokkal több a napsütés, talán az ültetési távolság csökkenthető egy kicsit ahhoz, hogy hasonló mennyiségű fény jusson az aljnövényzetbe. Nagyon fontos még a rendszeres gyomlálás, hogy ne hatalmasodjon el a kerten a gaz. Nem sok munka egy-egy alkalommal, de nem szabad elhanyagolni. Ehhez kapcsolódik kicsit általánosabban: mindent a megfelelő időben kell végezni ahhoz, hogy a leghatékonyabb legyen és a legkevesebb munkát igényelje.

Érdekes adalék, hogy Angliában mennyire nincsenek invazív növények. Martin meg is említi többször is, hogy nála nincs probléma invazív növényekkel. Az angol flóra elég szegényes, ezért sok idegenhonos fajt használnak, de ezek nem szoktak agresszív terjedésbe kezdeni. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Martin milyen bátran kísérletezik új növényfajok betelepítésével.

Feltűnő lehet az is, hogy milyen bátran használnak durva módszereket, markolókat, műanyagokat, növényházakat. A nálunk megszokott permakultúrás, mindent újrahasznosítós stílushoz képest gyökeresen eltérően gondolkodnak. Látszik, hogy modern, ipari méretben is használható megoldásokat keresnek, és ehhez nem félnek használni a modern technológiát. A növények kiválasztásánál sem szerepel szempontként az őshonos élővilág segítése. Persze egy ilyen jellegű kertben ez automatikusan megtörténik, külön tervezői szándék nélkül is. És tegyük hozzá, hogy egy hagyományos mezőgazdasági monokultúrához képest szinte bármi jobban kedvez az élővilágnak. Ha az Agroforestry Research Trust által fejlesztett módszerek elterjednek, azzal mindenki csak nyer. Én szurkolok nekik!

A weboldaluk megtalálható itt: https://www.agroforestry.co.uk