Magasra, akár méteresre megnövő, nagy testű, henheres szártagú faj. Nagyon jellegzetes a kékes teste, és az azt borító vékony hófehér tövisek. A gyűjteményekben időnként előfordul, de a nagy termete miatt sokan nem szeretik. Ritkán virágzik.

Tartása: A tartása semmilyen problémát nem okozott eddig, bár a gyökere a medbetalpfélékhez képest kissé érzékeny a pangó vízre. A fagyot csak mérsékelten bírja, fűtetlen fóliába való. Nálam kb. -15 fokig lett kipróbálva, itt már a két növényem közül az egyik elpusztult.

Származása: Balogh Lászlótól származó változat, aki Mexikóból hozta a magját. Érdekes történetet mesélt róla: az elvetett magok nem akartak csírázni, csak a 7. évben kelt ki pár százaléknyi belőle. Komoly kitartásra utal, hogy ennyi ideig hajlandó volt várni a csírázásra, én sokkal hamarabb kidobtam volna az egészet.